Kaukázusi szárnyasdió Pterocarya fraxinifolia

Termék részletes leírása

Kaukázusi szárnyasdió - a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó, hatalmas lombhullató fa, amelynek őshazája a Kaukázus és Elő-Ázsia nedves hegyvidéki erdői. Ez a fenséges fa hazai éghajlati viszonyok között 15–20 méter magasra nő, terebélyes, szélesen ovális koronája pedig 10–15 méter szélességet is elérhet. Legfőbb morfológiai jellemzője a nagy, páratlanul szárnyalt levél, amely akár 60 cm hosszú is lehet, és 11–21 hosszúkás, fűrészes szélű levélkéből áll. Ezek a levelek a fának rendkívül könnyed, légies és elegáns megjelenést kölcsönöznek. Májusban és júniusban feltűnő, lecsüngő, sárgászöld barkavirágzatok jelennek meg az ágakon, amelyek egészséges, jól fejlett példányokon akár 50 cm hosszúak is lehetnek. Virágzás után apró, szárnyas hártyával ellátott makkocskatermések fejlődnek, amelyek őszig további díszítő értéket adnak a fának. Termetének és habitusának köszönhetően a kaukázusi szárnyasdió ideális szoliter nagy kertekbe, parkokba és arborétumokba, ahol fenséges megjelenése teljes mértékben érvényesülhet, és egyúttal sűrű, kellemes árnyékot ad.

Termesztés: Mindenekelőtt elegendő helyet igényel hatalmas gyökérzete és széles koronája számára. Teljes napon vagy enyhe félárnyékban fejlődik a legjobban, ideális esetben az erős szelektől védett termőhelyen, mivel azok károsíthatják a leveleket. A talajviszonyok kulcsfontosságúak: mély, tápanyagdús, humuszos, tartósan nedves, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt igényel. A kaukázusi szárnyasdió -25 °C-ig teljesen fagytűrő, a fiatal példányok azonban kemény teleken érzékenyebbek lehetnek a fagykárra, ezért az első években érdemes számukra védett termőhelyet választani és a gyökérzónát mulcsozni. Az öntözés kiemelten fontos főleg az ültetést követő első években és a szárazabb nyári hónapokban, mivel e faj vízigénye nagy, a tartós szárazságot pedig rosszul viseli. Kifejlett fák trágyázása nem feltétlenül szükséges, életerejük támogatására elegendő tavasszal alkalmanként komposztot adni. Metszést csak indokolt esetben, kora tavasszal végezzünk, hogy elkerüljük a diófélékre jellemző erős nedvvesztést. A növényt a gyakori betegségekkel és kártevőkkel szembeni nagy ellenálló képessége miatt is nagyra értékelik, így megbízható és hosszú életű eleme a kertépítészetnek.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.6. 2026