Kaukázusi varjúháj 'Album' Sedum spurium 'Album'

Termék részletes leírása

Kaukázusi varjúháj 'Album' - A Sedum spurium a Kaukázus és Kis-Ázsia hegyvidékeiről származik. Természetes élőhelyén köves lejtőkön, sziklateraszokon és sekély, jó vízáteresztő talajú száraz réteken él. Az 'Album' fajta hagyományos fehér virágú szelekció, amelyet kiegyensúlyozott növekedése, hosszú élettartama és nyugodt színhatása miatt kedvelnek. Természetközeli és formális kompozíciókba egyaránt illik. Elfekvő, könnyen gyökeresedő hajtásokat nevel, amelyek fokozatosan összefüggő, körülbelül 10-15 cm magas szőnyeggé zárják a felületet. Levelei húsosak, oválisak vagy visszás tojásdadok, élénkzöldek, helyenként finom vöröses árnyalattal, télen részben örökzöldek. Júniusban és júliusban jelennek meg 5-7 cm átmérőjű, lapos, sátorozó virágzatai, amelyeket apró, csillag alakú, tiszta fehér virágok alkotnak. A virágok vonzzák a méheket és más beporzókat. Sziklakertekben, száraz kőfalakon, rézsűkön és extenzív kiültetésekben is jól mutat. Alacsony talajtakaróként a kert száraz részein a gyepet is helyettesítheti. Jól társítható díszfüvekkel, levendulákkal, kakukkfüvekkel vagy élénkebb színű varjúhájakkal.

Termesztés: A varjúháj a termesztési feltételeket igen széles határok között tűrő évelők közé tartozik. A legszebb eredményt mégis teljes napon adja, ahol a lomb a legintenzívebben színeződik, és az állomány tömött marad. Félárnyékban is jól növekszik, ám a levelek színe kevésbé telt, a hajtások pedig lazábbak lehetnek. A termőhely legyen nyitott, jól szellőző, és ne tartsa meg tartósan a nedvességet, ami különösen télen döntő fontosságú. Könnyű vagy közepesen kötött, jó vízáteresztő talajt igényel. Az ideális a homokos vályog vagy a kavicsos talaj, körülbelül 6,0-7,5 pH-értékkel. Nehéz agyagtalajba durvább homokot, kavicsot vagy apró zúzottkövet ajánlott bedolgozni a megfelelő vízelvezetés érdekében. A túlzott nedvesség, főleg télen, a varjúhájakra általában veszélyes, és a gyökerek, illetve a föld feletti részek rothadásához vezethet. Az öntözés elsősorban az ültetés utáni időszakban fontos, amíg a növények begyökeresednek. Az összezáródott állomány már minimális vízzel is beéri, és a húsos levelek víztároló szöveteinek köszönhetően a hosszabb aszályos időszakokat is jól tűri. Rendszeres trágyázásra nincs szükség. A túlzott tápanyag-utánpótlás erőteljes növekedést idéz elő a színeződés és az állomány stabilitása rovására. Soványabb talajban ültetéskor elegendő kevés érett komposzt. Metszést általában nem végzünk. Tavasszal eltávolíthatók a sérült, elszáradt vagy elfagyott részek, ami elősegíti a gyors újrasarjadást. Vastag szerves mulcsréteg általában nem ajánlott. Alkalmasabb az ásványi mulcs, például a kavics, amely javítja a vízelvezetést és kiemeli a kiültetés természetes jellegét. A fajta teljesen fagytűrő, a kifejlett növények téli védelem nélkül is elviselik a körülbelül -30 °C-os hideget. Az ajánlott ültetési távolság 20-25 cm, ami négyzetméterenként mintegy 12-16 növénynek felel meg. Ilyen tőtávolság mellett az állomány egy-két szezon alatt összezárul. Összefüggő talajtakaró szőnyeget alkot, amely visszaszorítja a gyomokat és megköti a talajt. Betegségek és kártevők csak kivételesen jelentkeznek. A leggyakoribb probléma a túlzott nedvesség és a rossz vízáteresztő képességű talaj együttes hatása.

Szerző: Jana | Revízió: 4.2.2026