Kecskefűz 'Kilmarnock' Salix caprea 'Kilmarnock'

Termék részletes leírása

Kecskefűz 'Kilmarnock' - a kecskefűz csüngő fajtája, amely Skóciában jött létre a 19. században, és Kilmarnock városáról kapta a nevét. Hím klónról van szó, amely nem hoz termést, viszont bőséges kora tavaszi virágzással tűnik ki. Különböző magasságú, leggyakrabban 120–180 cm-es törzsre oltják, ez határozza meg a fácska végső magasságát. Kifejlett korában körülbelül 1,5–2 m magas és hasonló szélességű. Koronája sűrű, szabályosan gömb vagy ernyő alakú, hosszú, erősen csüngő egyéves hajtásai egészen a talajig érnek. Levelei széles tojásdadok vagy elliptikusak, 6–10 cm hosszúak, színükön sötétzöldek, fonákjukon szürkén molyhosak, szélük finoman fogazott. Legnagyobb díszértékét a barkák adják, amelyek nagyon korán, általában márciusban és áprilisban, még a levelek kihajtása előtt jelennek meg. Eleinte rövidek, sűrűn ezüstösen molyhosak, később 3–5 cm-esre nyúlnak, és a feltűnő portokoktól sárgás árnyalatot kapnak. Virágzása a kert első látványos tavaszi eseményei közé tartozik, és virágport kínál a méheknek, poszméheknek és más korai beporzóknak. A fajta szoliterként érvényesül kisebb kertekben, előkertekben vagy kavicsos ültetésekben. Hatásos a vele egy időben virágzó tavaszi hagymás növényekkel, például csillagvirággal, krókusszal vagy nárcisszal társítva is.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhely ajánlott, ahol a hajtások a legjobban beérnek, és a virágzás rendszeres. A kecskefűz a friss vagy nedvesebb, humuszos, körülbelül 5,5–7,5 pH-jú talajt kedveli, de a szokásos kerti földet is elviseli. Kötöttebb talajban a fölösleges víz elvezetése mellett fejlődik jól, ugyanakkor a rövid ideig tartó túlnedvesedést jobban tűri, mint a tartós szárazságot. Ültetése márciustól novemberig végezhető, az erős fagyok időszakát kivéve. Más fás szárúaktól a korona szélességétől függően legalább 1,5–2 m ajánlott távolságot tartani. A metszés a legfontosabb ápolási teendő, közvetlenül elvirágzás után, általában áprilisban végezzük. Az egyéves hajtásokat 2–3 rügyre vágjuk vissza, ami erős, fiatal vesszők képződését serkenti, amelyek a következő szezonban dús barkákat hoznak. Metszés nélkül a korona belseje fokozatosan felkopaszodik, és a virágzás gyengül. Fagytűrése körülbelül −29 °C, a fajta hazai viszonyok között, a magasabb fekvésű területeken is teljesen télálló. Tartós szárazságban a fiatal hajtások elszáradhatnak, egyébként a növény általában ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben. A gyökérzóna mulcsozása segít egyenletes nedvességet fenntartani, és visszaszorítja a gyomosodást.

Szerző: Jana | Revízió: 19.2.2026