Kék iringó 'Blaukappe' Eryngium planum 'Blaukappe'

Termék részletes leírása

Kék iringó 'Blaukappe' - Közép- és Kelet-Európa száraz sztyeppréteinek és köves lejtőinek évelője. A 'Blaukappe' európai szelekció, amelyet kiegyenlített, tömör növekedése és tisztán acélkék virágzata miatt becsülnek. Júliustól szeptemberig szilárd, elágazó szárakat hoz, amelyeken apró virágok ülnek gömb alakú fejecskékben, ezeket merev, tüskés fellevelek ölelik körül. A kék szín napon és soványabb, jó vízáteresztő talajban erősödik fel, tápanyagdús ágyásban inkább kékeszöld marad. Levelei keskenyek vagy lándzsásak, szürkészöldek, szélükön finoman tüskések, nem mérgezők. Körülbelül 60–80 cm magasra és 30–40 cm szélesre nő, és támasz nélkül is rendszerint megőrzi felálló formáját. Virágait kiemelkedően kedvelik a méhek, és a lepkék is szívesen látogatják. Elvirágzás után díszes terméságazattá alakul, amely ősszel, gyakran télen át is megtartja szerkezetét. Szárazkötészetben színe enyhén tompul, formája azonban megmarad. Kompozíciókban díszfüvek, cickafarkak, zsályák, sudárzsálya, varjúhájak és levendula mellett érvényesül, ahol hűvös, fémes hangsúlyt és ellenpontot ad a nyár meleg tónusainak. A kék iringó tehát vonzó, kék virágú növény, amely érdekes elemet visz a kertbe, odavonzza az állatvilágot és magára vonja a figyelmet.

Termesztés: Teljes napon, meleg, jól szellőző, szélvédett termőhelyen fejlődik jól. Legszebben szárazabb mikroklímában, kavicságyások, támfalak és jó vízelvezetésű lejtők mentén virágzik. Laza vagy közepesen kötött, kiváló vízelvezetésű talajt igényel, gyakran kavics- vagy homokbekeveréssel, a téli tartós pangó víz a gyökérnyak rothadásához vezet. Az ajánlott pH semleges vagy enyhén lúgos, 6,8–8,0. Ültetés után az első évben egyenletes nedvességet kell biztosítani, ezt követően a növények jól tűrik a szárazságot, és öntözésre főként hosszan tartó csapadékmentes időszakban van szükség. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal elegendő vékony réteg komposzt, a túlzott nitrogén buja lombot és a szárak megdőlését okozza. Takarásra inkább ásványi anyag (kavics) való, a szerves takaróanyag ne kerüljön közvetlenül a gyökérnyakhoz. A virágszárak elvirágzás után eltávolíthatók, vagy a téli látvány kedvéért meghagyhatók, ilyenkor a metszést kora tavasszal végezzük. A virágzás általában júniustól augusztusig tart, egyes fajoknál szeptemberig; szárazkötészethez a virágzatot júliusban–augusztusban, teljes színeződéskor szedjük. Az ültetés tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) a legmegbízhatóbb, hogy a növény tél előtt jól begyökerezzen. A kerti fajok fagytűrése nagyjából −25 és −34 °C között van, a fő kockázatot a téli nedvesség jelenti. Edényes nevelésnél mélyebb cserepet és nagyon jó vízáteresztő közeget válasszunk, télen kulcsfontosságú az öntözés visszafogása. Az ültetési távolság a növekedéstől függően általában 30–50 cm. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság jelentkezhet, túlöntözéskor rothadás, a kártevők közül levéltetű a fiatal hajtásokon és csigák a frissen hajtó növényeken.

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.01. 2026