Kék kupavirág Catananche caerulea

Termék részletes leírása

Kék kupavirág - évelő növény a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjából. Közép- és Dél-Európa száraz és félszáraz gyepjeiben honos, gyakran meszes lejtőkön és köves legelőkön nő. A kertben keskeny, szürkészöld vagy zöld levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt. A levelek bőrneműek, szélükön finoman tüskések, ezért inkább sziklakertben és olyan ágyásokban érvényesül, ahol nem járnak mezítláb. A tőlevélrózsából erős, karcsú, általában 50–70 cm magas szárak nőnek, szegényebb talajban tömörebb marad. Júniustól szeptemberig a szárak csúcsán kb. 4–6 cm átmérőjű, kék vagy levendulaszínű fészkek nyílnak, sötétebb középpel. Jellegzetességük az ezüstös, hártyás fényű fészekpikkelyek, amelyek szárazon „papírszerűnek” hatnak, és elvirágzás után is díszítenek. Nedves időben a fészkek részben összezárulnak, így a növény a sziklakertben apró barométerre emlékeztet. Virágait apró rovarok látogatják, csokorban pedig a késő nyár könnyed, grafikus csipkéjeként hat, akár frissen, akár szárítva. Kompozícióban kavicson és kövek között mutat a legjobban varjúhájakkal, kövirózsákkal, csenkeszekkel, kakukkfüvekkel vagy alacsony nőszirmokkal, de jól kiegészíti a levendulát és a zsályákat is. A szakirodalom a fajnál illóolajokat és inulint, egy tartalék poliszacharidot említ a népi gyógyászat kapcsán, egészségügyi állítások nélkül.

Termesztés: Legjobban teljes napon, melegebb mikroklímában fejlődik, ideálisan támfalak mellett, lejtőn vagy kavicsmulccsal takart ágyásban, ahol gyökerei télen nem szenvednek a tartós nedvességtől. Jó vízáteresztő, inkább szegényebb, kaviccsal vagy homokkal kevert, magasabb mésztartalmú talajt kedvel, az ajánlott pH nagyjából 6,5–8. Az öntözés főleg ültetés után fontos, később a növények általában beérik a csapadékkal, a szárazságot jobban tűrik, mint a túlöntözést. A trágyázás legyen mértékletes, a túlzott nitrogén buja növekedéshez és rövidebb élettartamhoz vezet. Az elvirágzott szárak eltávolíthatók a hosszabb virágzás és az önvetés korlátozása érdekében, tavasszal pedig a teljes tövek tőből történő metszésével megújul a tiszta tőlevélrózsa. Ültetési távolsága kb. 35–40 cm, azaz négyzetméterenként mintegy 7–9 tő. Fagytűrését kb. -23 °C-ra teszik, nehéz agyagos talajban és olvadásos teleken azonban rothadás fenyegeti, ezért a kockázatos termőhelyeken drénréteg és kavicsbekeverés ajánlott. A betegségek közül tartósan nedves nyáron lisztharmat, túlöntözéskor gyökérrothadás jelentkezhet, összességében azonban igénytelen, szárazságtűrő évelő. Virágszárai vágásra alkalmasak, teljes virágzáskor szedik őket, szárításhoz közvetlenül a teljes kinyílás előtt vágják.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026