Kékperje 'Banshee' Molinia caerulea 'Banshee'

Termék részletes leírása

Kékperje 'Banshee' - mutatós díszfű, amelyet eleganciája és igénytelensége miatt kedvelnek. Kompakt, PBR-oltalom alatt álló fajta, amely elnyerte a Goud Plantarium-GroenDirekt 2025 díjat. 2024 óta van forgalomban, Lengyelországban nemesítették. A licencanyagok szerint virágzáskor 100 cm magasra és kb. 70 cm szélesre nő, júniustól egészen az első fagyokig virágzik. A keskeny levelekből kb. 30–45 cm magas, sűrű csomót képez, amelyből szilárd, felálló szárak nőnek ki számos légies bugával. A füzérkék sötétbíbor színnel indulnak, fokozatosan vörös és rózsaszín árnyalatokba mennek át, a szezon végén pedig világos bézsre halványulnak. Ősszel a lombozat és a szárak is sárgára és narancssárgára színeződnek, a száraz bugák télen is megtartják formájukat, szárazkötészetre is alkalmasak. A fajta steril, önvetéssel nem terjed, az ágyásban finom, függőleges hangsúlyt ad az évelők és cserjék között. Szél, hőség, átmeneti szárazság, csapadékos nyár és városi szennyezés iránti tűrőképessége is kiváló, ezért kitett helyekre is megfelelő. Jól társítható más kasvirágokkal, zsályákkal, varjúhájakkal, díszgyertyákkal és alacsony fás szárú növényekkel, ahol kiemeli az ültetés szerkezetét. A virágzatot lepkék és más beporzók látogatják, a sűrű tő pedig apró állatoknak nyújt menedéket.

Termesztés: Hazai viszonyok között csomós növekedésű, hosszú életű díszfűként vált be teljes napra vagy világos félárnyékba, mérsékelten szélvédett termőhelyre. Legjobban a humuszos, közepesen tápdús, tartósan enyhén nedves, de jó vízáteresztő talajban fejlődik, nehezebb agyagtalajon hasznos a drénréteg és a kaviccsal való lazítás. Az ajánlott pH savanyú vagy semleges. Az öntözést főként ültetés után és száraz nyarakon kell egyenletesen tartani, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot elviseli, a teljes napon tartós kiszáradás azonban rontja a lombozatot és a szárak képződését. A trágyázás mérsékelt, tavasszal általában elegendő a komposzt vagy kis adag lassan oldódó műtrágya. A száraz leveleket és a tavalyi bugákat tél végén vagy kora tavasszal (február–március) a talaj közelében vágjuk vissza, hogy az új hajtások ne sérüljenek. A lombkomposzt- vagy aprítéktakarás stabilizálja a nedvességet, a fiatal növényeknél pedig védi a gyökérnyakat. Ültetése tavasszal (március–május) vagy ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények a teljes vegetációs időszakban ültethetők, a száraz hónapokban rendszeres öntözés mellett. Edényes neveléshez mélyebb, drénréteggel ellátott cserép szükséges, az aljzatot egyenletesen nedvesen kell tartani, télen pedig az edényt gyakrabban kell szigetelni az átfagyás ellen. A beérett tövek fagytűrése magas, általában −25 és −30 °C körüli, a fiatal ültetéseknek jót tesz a könnyű takarás. A kékperje többnyire betegségektől és kártevőktől mentes, ritkán csigák jelennek meg a hajtó leveleken, túlöntözéskor pedig levélfoltosság. A tőtávolságot a növekedéshez igazítjuk, általában 50–70 cm, a magasabb fajtáknál 70–90 cm, ami nagyjából négyzetméterenként 2–4 tőnek felel meg.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026