Kékperje 'Moorflamme' Molinia caerulea 'Moorflamme'

Termék részletes leírása

Kékperje 'Moorflamme' - kompakt kékperjefajta, amelyet hosszan tartó szezonális díszértékéért kedvelnek. Szilárd, sűrű tövet fejleszt keskeny levelekből, amely nyáron üde zöld hatású, ősszel pedig vajsárgába vagy rezes narancssárgába vált. A levéltő körülbelül 45–50 cm magas és 40–45 cm széles. Fölötte június végétől karcsú szárak emelkednek finom bugákkal, gyakran 80–100 cm magasra, egyes növényeknél kissé 1 m fölé is. A kalászkák kezdetben sötétbíbor vagy borvörös tónusúak, a nyár folyamán rózsaszín árnyalatokba váltanak, a szezon végén pedig világos bézsre fakulnak. A száraz virágzatok elvirágzás után is megtartják formájukat, télen könnyed struktúrát adnak a tő fölött. A fajta jól érvényesül modern és természetközeli ágyásokban, vízfelületek mellett és cserjés ültetések szegélyén is. Finom textúrája kasvirágok, zsályák, varjúhájak és sudárzsályák mellett tűnik ki, ősszel sötét tűlevelűek előtt is szépen kirajzolódik. A Molinia caerulea faj Európa nedves rétjeiről és hangásaiból származik, és a 'Moorflamme' ezt a természetes eleganciát kisebb léptékben hozza el a kertbe. Bugái vágva szárazkötészetbe is alkalmasak, a tő nem terjed tarackokkal, így tiszta szegélyt tart az ágyásban.

Termesztés: Hazai viszonyok között csomós, hosszú életű díszfűként vált be teljes napra vagy világos félárnyékba, enyhén szélvédett termőhelyre. Legjobban humuszos, közepesen tápdús, tartósan mérsékelten nedves, de jó vízáteresztő talajban fejlődik, kötött agyagtalajon előnyös a vízelvezetés és a kaviccsal való lazítás. Az ajánlott pH savanyú vagy semleges. Az öntözést főként ültetés után és száraz nyarakon tartsuk kiegyenlítetten, begyökeresedés után elviseli a rövidebb szárazságot, a tartós kiszáradás teljes napon azonban rontja a lombozatot és a szárképzést. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal általában elegendő kis adag komposzt vagy lassan oldódó műtrágya. A száraz leveleket és a tavalyi bugákat a tél végén vagy kora tavasszal (február–március) vágjuk vissza alacsonyan a talaj felett, hogy az új hajtások ne sérüljenek. A lombkomposzt- vagy aprítékmulcs stabilizálja a nedvességet, és a fiatal növényeknél védi a gyökérnyakat. Az ültetés tavasszal (március–május) vagy ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények az egész vegetációs időszakban ültethetők, a száraz hónapokban rendszeres öntözéssel. Edényes nevelésnél mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép szükséges, egyenletesen nedves közeggel, télen az edényt gyakran szigetelni kell az átfagyás ellen. A beérett tövek fagytűrése magas, általában −25 és −30 °C között van, a fiatal ültetéseknek jót tesz a könnyű mulcs. A kékperje többnyire mentes a betegségektől és kártevőktől, ritkán csigák jelennek meg a hajtó leveleken, vagy túlnedvesedéskor levélfoltosság. A tőtávolságot a növekedéshez igazítjuk, általában 50–70 cm, magasabb fajtáknál 70–90 cm, ami nagyjából 2–4 növénynek felel meg négyzetméterenként.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026