Kékperje 'Moorhexe' Molinia caerulea 'Moorhexe'

Termék részletes leírása

Kékperje 'Moorhexe' - évelő díszfű kompakt fajtája. A faj a természetben Európa nedves rétjein, tőzeglápok szélén és csarabosaiban él. A fajta neve a késő nyáron megjelenő virágzat sötét színére utal. Keskeny, zöld levelei sűrű, tarackok nélküli csomót alkotnak, így könnyen tartható az ágyások pontos vonalaiban. Augusztustól szeptemberig a levelek fölé karcsú szárak emelkednek, amelyeket keskeny, barnásibolya, szinte fekete árnyalatú bugák zárnak le, beérésük után ezek fokozatosan füstösbarnára szelídülnek. A levélcsomó körülbelül 0,3–0,4 m magas, a virágzó szárak általában 0,7–0,8 m-t érnek el, a csomó szélessége 0,3–0,4 m körüli. Ősszel a lombja sárgára színeződik, a száraz szárak pedig télen is megőrzik szerkezetüket. A növény nem mérgező, nem tüskés, és nincs jellegzetes illata. A kertben évelőágyások elülső részein, utak szegélyén, vízfelületek közelében és csarabosokat idéző ültetésekben érvényesül. Jól illik csarabokhoz és hangákhoz, zsályákhoz, varjúhájakhoz, gólyaorrokhoz, valamint alacsonyabb cserjékhez, ahol sötét bugái kiemelik a kontrasztot. Vonzó megjelenésével különleges varázst és látványértéket visz a kertbe. Kiváló választás mindazoknak, akik díszes virágzatú, igénytelen gondozású füvet keresnek. Mutatós növény, amely természetes szépséget és érdekességet hoz a kertbe.

Termesztés: Hazai viszonyok között csomós növekedésű, hosszú életű díszfűként vált be teljes napra vagy világos félárnyékba, mérsékelten szélvédett termőhelyre. Legjobban humuszos, közepesen tápdús, tartósan enyhén nedves, de jó vízáteresztő talajban fejlődik, nehezebb agyagtalajon hasznos a drénréteg és a talaj kaviccsal való lazítása. Az ajánlott pH savanyú vagy semleges. Az öntözést főként ültetés után és aszályos nyarakon kell egyenletesen tartani, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot elviseli, de a teljes napon tartós kiszáradás rontja a lombozatot és a szárak képződését. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal általában elegendő komposzt vagy kis adag lassan oldódó műtrágya. A száraz leveleket és a tavalyi bugákat tél végén, kora tavasszal (február–március) a talaj közelében vágjuk vissza, hogy az új hajtások ne sérüljenek. A lombkomposztból vagy faaprítékból készült mulcs stabilizálja a nedvességet, és a fiatal növényeknél védi a gyökérnyakat. Az ültetés tavasszal (március–május) vagy ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények az egész vegetációs időszakban ültethetők, száraz hónapokban rendszeres öntözés mellett. Edényes neveléshez mélyebb, drénréteggel ellátott cserép és egyenletesen nedves közeg szükséges, télen az edényt fagy ellen szigetelni kell. A beérett csomók fagytűrése magas, általában −25 és −30 °C körüli, a fiatal ültetéseknek jót tesz a vékony mulcsréteg. A kékperje többnyire betegség- és kártevőmentes, ritkán csigák jelennek meg a kihajtó leveleken, túlöntözéskor pedig levélfoltosság léphet fel. A tőtávolságot a növekedéshez igazítjuk, általában 50–70 cm, magasabb fajtáknál 70–90 cm, ami nagyjából 2–4 tőnek felel meg négyzetméterenként.

 Szerző: Kristýna | Revízió: 22.12. 2025