Kékperje Molinia caerulea

Termék részletes leírása

Kékperje - a pázsitfűfélék családjába tartozó, csomós növekedésű, évelő európai fűfaj, amely természetes körülmények között a síkságoktól a hegyvidékekig nedves réteken, lápokon, hangásokon és erdőszéleken fordul elő. A hazai természetben a savanyú vagy semleges, ingadozó vízszintű talajok növénytársulásainak jellegzetes tagja. A kertben keskeny levelekből álló sűrű csomót fejleszt, amely többnyire 0,4–0,7 m magas és 0,4–0,6 m széles, és júniustól szeptemberig apró füzérkékből álló laza bugát viselő szárak emelkednek ki belőle. A füzérkék gyakran sötétlila árnyalatúak, fokozatosan bézsre halványodnak, és az őszi fényben finom ködként lebegnek az ágyás felett. A levelek és a szárak ősszel sárgára vagy aranyszínűre színeződnek, majd visszahúzódnak. A növény nem tüskés és nem mérgező. A kompozíciókban csoportosan, hosszú ágyásokban ismétlődő ritmusban és réti jellegű kiültetésekben is érvényesül, ahol jól kiegészíti a vérfű, a réti zsálya, a kasvirág, a varjúhájak vagy a tavaszi fényt kihasználó hagymás növények. 

Termesztés:  Hazai viszonyok között csomós, hosszú életű díszfűként vált be teljes napos vagy világos félárnyékos, mérsékelten szélvédett termőhelyen. Legjobban humuszos, közepesen tápdús, tartósan enyhén nedves, de jó vízáteresztő talajban fejlődik, kötött agyagtalajon hasznos a vízelvezetés és a kaviccsal való lazítás. Az ajánlott pH savanyú vagy semleges. Az öntözés főként ültetés után és száraz nyarakon legyen kiegyenlített, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot elviseli, a teljes napon tartós kiszáradás azonban rontja a lombozatot és a szárak képződését. A trágyázás mérsékelt, tavasszal általában elegendő a komposzt vagy kis adag lassan oldódó trágya. A száraz leveleket és a tavalyi bugákat a tél végén vagy kora tavasszal (február–március) a talaj közelében visszavágjuk, hogy az új hajtások ne sérüljenek. A lombkomposztból vagy faaprítékból készült mulcs stabilizálja a nedvességet, és a fiatal növényeknél védi a gyökérnyakat. Az ültetés tavasszal (március–május) vagy ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények az egész vegetációs időszakban ültethetők, a száraz hónapokban rendszeres öntözés mellett. Edényes neveléshez mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép és egyenletesen nedves közeg szükséges, télen az edényt fagy ellen gyakrabban szigetelni kell. A beérett tövek fagytűrése magas, általában –25 és –30 °C körüli, a fiatal kiültetéseknek jót tesz a vékony mulcsréteg. A kékperjét többnyire nem támadják betegségek és kártevők, elvétve csigák jelennek meg a kihajtó leveleken, vagy túlnedvesedéskor foltosság léphet fel. A tőtávolságot a növekedéshez igazítjuk, ez általában 50–70 cm, magasabb fajtáknál 70–90 cm, ami nagyjából 2–4 tőnek felel meg négyzetméterenként.

Szerző: Kristýna | Revízió: 03.02. 2026