Kelet-ázsiai vérfű 'Pink Elephant' Sanguisorba tenuifolia 'Pink Elephant'

Termék részletes leírása

Kelet-ázsiai vérfű 'Pink Elephant' - magas, tövesen bokrosodó évelő a rózsafélék családjából, amely Kelet-Ázsiából származik, elsősorban Japánból és Északkelet-Ázsiából. A természetben nedvesebb réteket, vízpartokat és világos állományszegélyeket népesít be, ezért a kertben ott fejlődik jól, ahol a talaj nyáron sokáig nem szárad ki. A finoman szeldelt, páratlanul szárnyas levelek tőlevélrózsájából karcsú, elágazó szárak nőnek, amelyek hosszú, bókoló, mélyrózsaszín árnyalatú virágzatokat hordoznak. A virágok aprók, feltűnő sziromlevelek nélküliek, díszértéküket elsősorban a porzók „pihés” rajzolata és a virágzatok szélben áttetszően hullámzó mozgása adja. A virágzás általában júliustól szeptemberig tart, melegebb években korábban is kezdődhet, a virágokat szívesen látogatják a méhek, a poszméhek és a zengőlegyek. A hajtások a kompozícióban rózsaszín pontokként jelennek meg a zöld tömeg felett, és jól illenek díszfüvekhez, kasvirágokhoz, kúpvirágokhoz, őszirózsákhoz vagy zsályákhoz. Virága vágásra alkalmas, és szárazkötészetben is jól felhasználható, a növény nem tüskés és nem mérgező. A Sanguisorba nemzetség a föld alatti részek magasabb cserzőanyag-tartalmáról ismert, és a hagyományos gyógynövényismeretben összehúzó hatású drogként tartották számon, ez azonban nem jelent egészségügyi állítást. Rizómás növény, a kerti gyakorlatban mégis tövesen bokrosodó, nem invazív évelőként viselkedik, amely fokozatosan erősödik anélkül, hogy a szomszédos ültetéseket zavarná.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, valamint olyan talajt, amely nyáron is üde marad. Legjobb számára a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, de működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon víz a gyökereknél. Az ajánlott pH nagyjából 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri. Öntözésre főként ültetés után és tartós szárazság idején van szükség, a lenyírt fűből vagy komposztból készült mulcs segít megőrizni a nedvességet és kiegyenlíteni a talaj hőmérsékletét. A trágyázás mérsékelt legyen, túl tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztásra szorulhatnak. A növényeket márciustól októberig ültetjük, 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként körülbelül 4–6 tőnek felel meg. A beérett tövek fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -28 °C-ig terjed. Elvirágzás után a virágszárak visszavághatók, hogy mérséklődjön az önvetés, és a tő rendezett maradjon. Tavasszal eltávolítjuk az elszáradt föld feletti részeket, a kihajtás keményebb telek után is megbízható. Szaporítása általában tavaszi vagy őszi tőosztással, esetleg magvetéssel történik. A betegségek közül sűrű állományban levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek, fiatal növényeken csigák.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026