Keleti életfa 'Aurea Nana Variegata' Platycladus orientalis 'Aurea Nana Variegata'

Termék részletes leírása

Keleti életfa 'Aurea Nana Variegata' - szin. Thuja orientalis. Kelet-Ázsiából származik, ahol köves lejtőkön, száraz, napos fekvésekben nő. Az 'Aurea Nana Variegata' fajta az 'Aurea Nana' típusú törpe formák csoportjához kapcsolódik, lassú növekedés és aranysárgára színeződő, szabálytalan, világosabb tarkázású pikkelylevelek jellemzik. Ágacskái sűrű, legyezőszerű lapokban állnak, és tojásdad vagy széles kúp alakú cserjét formálnak. Télen színe gyakran bronzos árnyalatba szelídül. Tavasszal, leggyakrabban márciusban és áprilisban, jelentéktelen porzós tobozok jelennek meg, ezeket apró, tojásdad, feltűnő horgas pikkelyű tobozok követhetik. 10 éves korára általában kb. 0,5–0,8 m magas, éves növekedése 6 cm körüli, metszés nélkül idővel akár 2,5 m körüli magasságot is elérhet. Állandó szerkezetének köszönhetően alacsony hangsúlyként alkalmas sziklakertbe, ágyás szélére, hangakertbe és edénybe is. Kompozícióban jól illik csarabokhoz és hangákhoz, alacsony fenyőkhöz, díszfüvekhez és kőelemekhez, ahol sárga lombja téli napokon is fényvisszaverőként hat. A gyors növekedésű tujákhoz képest finomabb hatású, és nem növi túl a kis telepítéseket.

Keleti életfa - Kelet-Ázsiából származó tűlevelű, amelyet hazánkban főként díszfaként termesztenek. A gyakoribb tujáktól nagyobb, lapos pikkelylevelei és gyakran világosabb zöld színe különbözteti meg. Körülbelül 5–15 méter magasra nő, kúp alakú koronája kevésbé sűrű, mint az óriás tujáé, ágai szabályos emeletekbe rendeződnek. Ágacskái szilárdak, végük gyakran enyhén lecsüngő. Jellegzetes megjelenése és ellenálló képessége miatt a keleti életfa különösen a díszkertészetben és a tájépítészetben kedvelt.

Termesztés:  Legmegbízhatóbban teljes napon, esetleg enyhe félárnyékban, szélvédett helyen fejlődik, az éles téli széltől védve. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talajt igényel, tartós pangó víz nélkül, kötött talajon drénréteggel. Az enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 6,0–7,5 kémhatású közeg felel meg neki, a gyengén meszes altalajt is elviseli. Ültetése hazai viszonyok között leggyakrabban márciusban–áprilisban és szeptemberben–októberben történik, a konténeres növények márciustól novemberig is ültethetők, ha a talaj nem fagyott. Az öntözés főként az első két évben és edényes tartásnál fontos, később a rövid aszályt elviseli, hőségben azonban a tartós kiszáradásra az ágacskák végének elszáradásával reagál. Tavasszal lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával érdemes tápanyagot pótolni, a július utáni késői nitrogén növeli a fagykár kockázatát. A kéregmulcs stabilizálja a nedvességet és mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. A metszés általában enyhe formázásra korlátozódik áprilisban vagy június végén, a régi, lomb nélküli fába való beavatkozás után rosszul hajt ki. Edényben fagyálló cserép, drénréteg és a tavaszi perzselés elleni téli árnyékolás ajánlott. A jó kondícióban lévő, beérett növények általában kb. -23 és -25 °C közötti hideget is elviselnek, a fiatal telepítések érzékenyebbek, hótakaró nélküli teleken elsősorban a földlabdát kell védeni. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás és ágacskaelhalás fordul elő, a kártevők közül száraz, meleg időben takácsatkák és pajzstetvek jelentkeznek. Szoliterként kb. 0,8–1,2 m, alacsony élő szegélynek kb. 0,4–0,6 m tőtávolság hagyandó, csoportosan általában 1–2 növény/m² a kívánt végső mérettől függően.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026