Keleti hunyor 'Pretty Ellen Purple' Helleborus orientalis 'Pretty Ellen Purple'

Termék részletes leírása

Keleti hunyor 'Pretty Ellen Purple' - kompakt kerti fajta a Pretty Ellen® sorozatból, amely Hollandiában, Ellen Akerboom szelekciójaként jött létre a Nachtvlinder faiskolában. A kertészeti kínálatban általában Helleborus orientalis 'Pretty Ellen Purple' néven forgalmazzák, botanikailag azonban az ilyen típusú kerti hibrideket Helleborus × hybridus néven is besorolják. Eredetük elsősorban Délkelet-Európából és a szomszédos ázsiai területekről származó hunyorfajok keresztezésén alapul. A 'Pretty Ellen Purple' kompakt, fokozatosan terebélyesedő tövet nevel, amely kb. 30–40 cm magas és 40–50 cm széles. Tenyeresen osztott levelei sötétzöldek, szilárdak és bőrneműek. Enyhe teleken zöldek maradnak, erősebb fagyok után részben károsodhatnak. Fő díszét a szimpla, tál alakú vagy enyhén bókoló virágok adják, amelyek sötét borvörös, bíbor és mélylila árnyalatokban pompáznak. Közepüket sárgászöld szív és feltűnő, világos krémszínű porzók emelik ki. A virágzás általában februárban kezdődik és áprilisig tart, enyhe tél esetén az első virágok korábban is megjelenhetnek. A fajta mutatósan érvényesül lombhullató fák és cserjék alatt, árnyékosabb évelőcsoportokban és nagyobb edényekben is. Jól társítható hóvirággal, csillagvirággal, tüdőfűvel, püspöksüveggel, páfrányokkal és tűzesővel. Korai virágait felkeresik a méhek és más beporzók. Virágai vágott virágként is felhasználhatók, legjobb teljesen kifejlődött állapotban vágni őket. A hunyor minden része mérgező, ha lenyelik, növényi nedve pedig irritálhatja az érzékeny bőrt.

Termesztés: A hunyor sikeres termesztéséhez félárnyékos vagy árnyékos termőhely ajánlott, például lombos fák ritkás koronája alatt vagy a ház keleti oldalán. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik, amely mérsékelten nedves marad, de tartósan nem pangó vizes. Az optimális pH semleges vagy enyhén lúgos, az ültetőgödörbe jó minőségű komposzt és kevés őrölt mészkő keverhető. Az ültetés márciustól májusig vagy ősszel szeptembertől novemberig történik, évelőágyásban kb. 5–7 db/m² sűrűségben, hogy idővel összefüggő állományt alkossanak. Ültetés után rendszeres, de nem túlzott öntözést igényel, begyökeresedése után a rövidebb szárazságot is elviseli, különösen árnyékban. Tavasszal komposzttal vagy virágzó évelőknek való lassan oldódó trágyával érdemes tápanyagot pótolni, a talajt pedig vékonyan lombkomposzttal takarni, ami az erdei viszonyokat utánozza. Az öreg vagy foltos levelek a tél végén eltávolíthatók, hogy az új hajtások és a virágok jobban érvényesüljenek. A hunyor a fagytűrő évelők közé tartozik, hazai viszonyok között kb. −20 °C-ig bírja a hideget, mégis előnyös számára az erős téli napsütéstől és a kiszárító széltől védett termőhely. Betegségek közül időnként levélfoltosság jelentkezik, a kártevők közül a csigák és a levéltetvek okozhatnak kárt. Megfelelő termőhelyen hosszú életű évelő, amely évről évre a késő téllel és a kora tavasszal hosszabbítja meg a kert virágzási idejét.

Szerző: Jana | Revízió: 12.09. 2026