Keleti lucfenyő Picea orientalis

Termék részletes leírása

Keleti lucfenyő - különleges lucfenyőfaj, amely 25 m magasra nő. Széles kúp alakú koronája a földig ér, csúcsa hegyes és feltűnő. Sötétzöld koronájának ágai örvökben nőnek, fiatalon ferdén elállnak a törzstől. Tűlevelei 5–10 mm hosszúak és 1 mm szélesek, négyélűek, fényesek, sötétzöldek, egy–négy sor fehéres gázcserenyílással. A hajtás felső oldalán sűrűn tömörülnek, és azt sűrűn befedik. Porzós tobozai hengeresek, sötétvörösek, 1–2 cm hosszúak, és az idősebb ágacskákon a felső tűlevelek hónaljában fejlődnek. Termős tobozai eleinte sötétvörösek, később bíborlilák, akár 3 cm hosszúak, kezdetben felállók, a beporzás után lecsüngők, és a hajtások végén fejlődnek. A keleti lucfenyő jól tűri az erős árnyékolást, a száraz termőhelyet és a forró nyarat, és általában -30 °C-ig fagytűrő. Zárt erdei állományokban is jól fejlődik, a talaj pH-értékére és minőségére nem igényes. Bár őshazájában gyakori és rendszeres a csapadék, a mai termőhelyek szárazabb körülményeihez is gond nélkül alkalmazkodik. Őshazájában az erdőhatár felső részén él. A szennyezett városi környezetet csak közepesen tűri, a talaj sósodását pedig nem viseli el.

Termesztés:  A lucfenyőknek számos faja és formája létezik. Gyökérzetük sekélyebb, ezért érdemes védettebb ültetési helyet választani. Tűleveleik merevek, csúcsuk hegyes, szúrós. Tojásdad vagy hengeres tobozaik mindig lecsüngők, és felnyílásuk után lehullanak. Sok lucfenyőfaj jól tűri a kedvezőtlenebb környezetet, a pangó vizet vagy a hosszabb száraz időszakokat. A fiatal növényeket védjük a fagyoktól. Átlagos, tápanyagban gazdag kerti talajba ültetjük, amely enyhén savanyú kémhatású is lehet. A napos, széltől védett, jó vízáteresztő talajú termőhelyek alkalmasak számára, rendszeres öntözéssel.