Keleti mák 'Beauty of Livermere' Papaver orientale 'Beauty of Livermere'

Termék részletes leírása

Keleti mák 'Beauty of Livermere' - az évelő mák egyik legnépszerűbb, fenséges fajtája, amely mély, sötét színéről és robusztus növekedéséről híres. A növény dús, talajközeli tőlevélrózsát fejleszt durván karéjos, erősen szőrös, szürkészöld levelekből. Virágzáskor erős, egyenes szárakat hajt, amelyek kifejlett korban 80–100 cm magasra nőnek, így ez a fajta faja egyik legmagasabb képviselője. Teljesen fagytűrő. Az egész növényt merev szőrök borítják. Figyelem, sérüléskor tejnedvet ereszt, amely alkaloidokat tartalmaz, és lenyelve mérgező. Legfőbb esztétikai értéke a virágok óriási mérete és telt, drámai színe. Május és június folyamán a szárak végén akár 15 cm átmérőjű, masszív, tál alakú virágok nyílnak. A sima szélű szirmok mély vérvörös–sötétvörös árnyalatúak, minden szirom tövén feltűnő, bársonyos fekete folttal, amelyet sötét porzók sűrű koszorúja vesz körül. Ideális hangsúlyos növény vegyes évelőágyásokba, vidéki kertekbe és sztyeppkertekbe. Elvirágzás után, a nyár folyamán a föld feletti része teljesen visszahúzódik (a levelek elszáradnak, a növény a gyökereibe húzódik vissza), ezért érdemes az ágyásban nyári vagy őszi évelőkkel társítani, amelyek nyáron esztétikusan eltakarják az üresen maradt helyet.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon és szélvédett helyen fejlődik jól, ahol a szárak jobban megállnak. A legmegfelelőbb a mélyebb, jó vízáteresztő, tartós pangó víztől mentes talaj, gyakran homokos vályog–vályog, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és elegendő szervesanyag-tartalommal, de nitrogénnel való túltrágyázás nélkül. Az öntözés főleg ültetés után és a tavaszi növekedés idején fontos, a nyári visszahúzódás időszakában inkább szárazabb tartás ajánlott. A trágyázás általában tavaszi komposzt vagy kiegyensúlyozott összetételű trágya adására korlátozódik, hogy a szárak ne puhuljanak meg. Az elvirágzott szárakat a tőlevélrózsa tövénél távolítjuk el, így az ágyás rendezett marad, és a növény jobban felkészül az őszi újrahajtásra. A kifejlett tövek nagyjából -30 és -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetések az első télen könnyű, száraz mulcstakarást igényelnek. Leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptember–októberben ültetjük, hogy jól begyökeresedjen. A 0,5–0,7 m-es tőszélességet figyelembe véve körülbelül 50–70 cm-es ültetési távolság ajánlott, ami nagyjából 2–3 tőnek felel meg négyzetméterenként. A leggyakoribb probléma a sűrű ültetésben fellépő lisztharmat és a nehéz, tartósan nedves talajban jelentkező gyökérrothadás, ezért segít a jól szellőző termőhely és a vízelvezetés. Edényben csak nagyobb cserépben, ásványi, jó vízáteresztő közegben érvényesül, mivel gyökere törékeny, és az átültetést nehezebben viseli.

Szerző: Lucie | Revízió: 20.5. 2026