Keleti mák 'Brillant' Papaver orientale 'Brilliant'

Termék részletes leírása

Keleti mák 'Brillant' - hosszú életű évelő a mákfélék családjából, amely a Kaukázus, Északkelet-Törökország és Észak-Irán vidékéről származik. A 'Brillant' a klasszikus kerti szelekciók közé tartozik, tál alakú, narancs- és skarlátvörös árnyalatú virágokkal és feltűnő, sötét bordó vagy fekete közepükkel. Az egyes virágok átmérője körülbelül 10–12 cm, jó tápanyag-ellátás mellett még nagyobb is lehet, és leggyakrabban májusban és júniusban nyílnak erős, finoman szőrös szárakon. A növény mélyen szeldelt, érdesen szőrös, szürkészöld levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, amely tapintásra enyhén bársonyos. Jellemző rá a természetes nyári nyugalmi időszak: elvirágzás után a levelek fokozatosan elszáradnak, a tő néhány hétre visszahúzódik, majd ősszel újra levélrózsát hoz. Ez a ritmus jól érvényesül az évelőágyásokban, ahol az üresen maradó helyet a később hajtó fajok töltik ki, például kasvirágok, kúpvirágok, varjúhájak, díszfüvek vagy gólyaorrok. Virágai virágport és nektárt kínálnak a beporzóknak, különösen a poszméheknek és a méheknek, az elvirágzott mákgubók pedig szárazkötészetben is díszesek. Elvirágzás után bibekorongos mákgubók képződnek, amelyek a szerkezet kedvéért meghagyhatók vagy levághatók. A növény tejnedvet tartalmaz, amely érzékeny bőrön irritációt okozhat, ezért kezelésekor kesztyű használata ajánlott.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon és szélvédett helyen fejlődik a legjobban, ahol a szárak jobban megtartják magukat. A legalkalmasabb a mélyebb, jó vízáteresztő, tartós pangó víztől mentes talaj, gyakran homokos vályog vagy vályog, körülbelül 6,5–7,5 pH-val, elegendő szervesanyag-tartalommal, de nitrogénnel való túltrágyázás nélkül. Az öntözés főként ültetés után és a tavaszi növekedés idején fontos, a nyári visszahúzódás alatt inkább a szárazabb tartás a megfelelő. A trágyázás általában tavaszi komposzt vagy kiegyensúlyozott összetételű trágya kijuttatására korlátozódik, hogy a szárak ne puhuljanak meg. Az elvirágzott szárakat a tőlevélrózsa tövénél távolítjuk el, így az ágyás rendezett marad, és a növény jobban felkészül az őszi újrahajtásra. A beállt tövek nagyjából -30 és -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetések az első télen hálásak egy könnyű, száraz mulcstakarásért. Kiültetése leggyakrabban márciustól májusig, illetve szeptemberben és októberben történik, hogy jól begyökeresedjen. A tő 0,5–0,7 m-es szélességét figyelembe véve körülbelül 50–70 cm-es tőtávolság ajánlott, ami nagyjából 2–3 tőnek felel meg négyzetméterenként. A leggyakoribb gond sűrű ültetésben a lisztharmat, nehéz, tartósan nedves talajban pedig a gyökérrothadás, ezért segít a jól szellőző termőhely és a vízelvezetés. Edényben csak nagyobb cserépben, ásványi, jó vízáteresztő közegben érvényesül, mivel gyökere törékeny, és nehezen viseli az átültetést. 

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026