Keleti mák 'Prinzessin Vict. Louise' Papaver orientale 'Prinzessin Vict. Louise'

Termék részletes leírása

Keleti mák 'Prinzessin Vict. Louise' - a keleti mák pompás virágai és mutatós megjelenése miatt kedvelt fajtája. A 'Prinzessin Victoria Louise' hagyományos kerti szelekció, amelyet lazacrózsaszín, sötét, szinte feketésibolya foltos virágaiért becsülnek. Májusban és júniusban a talajközeli levélrózsa fölé erős, finoman serteszőrös szárak emelkednek, rajtuk körülbelül 12–20 cm-es, tál alakú virágok nyílnak, finoman hullámos, krepp-papírra emlékeztető szirmokkal. A bimbók nyílás előtt lecsüngenek, és csak közvetlenül kinyílásuk előtt egyenesednek fel. A levelek szürkészöldek, mélyen szeldeltek és durván szőrösek, tavasszal markáns textúrát adnak. Virágzás után természetes nyári nyugalmi időszak következik, a levelek fokozatosan elszáradnak, a tő néhány hétre visszahúzódik, majd ősszel ismét alacsony levélrózsát fejleszt. A száron hagyott máktokok virágzás után beérhetnek, a magvak általában júliusban és augusztusban színeződnek. A virágok virágport és nektárt kínálnak a beporzóknak, főként a poszméheknek és a méheknek, az elvirágzott, bibekorongos máktokok pedig szárazkötészetben is felhasználhatók. Ágyásokban jól működik olyan évelőkkel, amelyek később eltakarják a visszahúzódás utáni helyet, például kasvirágokkal, varjúhájakkal, zsályákkal vagy díszfüvekkel. A növény nem tüskés, illata többnyire jellegtelen, feltűnő virágai révén szoliterként és kisebb csoportokban is hatásos.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon és szélvédett helyen fejlődik a legjobban, ahol a szárak jobban megállnak. Legalkalmasabb a mélyebb, jó vízáteresztő, tartós pangó víztől mentes, gyakran homokos vályog vagy vályog talaj, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és elegendő szervesanyag-tartalommal, nitrogénnel azonban nem szabad túltrágyázni. Az öntözés főként ültetés után és a tavaszi növekedés idején fontos, a nyári visszahúzódás alatt inkább szárazabb tartás ajánlott. A trágyázás általában tavaszi komposzt- vagy kiegyensúlyozott műtrágya-adagolásra korlátozódik, hogy a szárak ne puhuljanak el. Az elvirágzott szárakat a levélrózsa tövénél távolítják el, így az ágyás rendezett marad, és a növény jobban felkészül az őszi újrahajtásra. A begyökeresedett tövek nagyjából -30 és -34 °C között fagytűrők, a fiatal ültetések az első télen hálásak egy könnyű, száraz takarásért. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, hogy jól begyökeresedjen. A tő 0,5–0,7 m-es szélessége miatt körülbelül 50–70 cm-es ültetési távolság ajánlott, ez nagyjából 2–3 növénynek felel meg négyzetméterenként. A leggyakoribb problémát a sűrű ültetésben fellépő lisztharmat és a nehéz, tartósan nedves talajban jelentkező gyökérrothadás jelenti, ezért jól szellőző termőhely és vízelvezetés segít. Edényben csak nagyobb cserépben, ásványi, jó vízáteresztő közegben nevelhető, mert gyökere törékeny, és nehezebben viseli az átültetést. 

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026