Keleti mák 'Turkenlouis' Papaver orientale 'Turkenlouis'

Termék részletes leírása

Keleti mák 'Turkenlouis' - feltűnő, robusztus évelő lágyszárú, amely a késő tavasz legkifejezőbb szoliter növényei közé tartozik. Mélyen karéjos, erősen szőrös, szürkészöld levelekből álló tőlevélrózsákat fejleszt, amelyekből kifejlett korában erős, 60–80 cm magas virágszárak nőnek ki. Teljesen fagytűrő, az ágyásokban megbízhatóan, sok éven át megmarad. A növényt merev, sörteszerű szőrök borítják. A növény minden része alkaloidokat tartalmazó tejnedvet tartalmaz, lenyelve mérgező, a tejnedv a bőrt is irritálhatja. A fajta legfőbb esztétikai értéke virágainak egzotikus megjelenése és drámai textúrája. Május és június folyamán óriási, tál alakú virágokat hoz, amelyek sziromlevelei élénk tűzpirostól skarlátvörösig terjedő színűek, mélyen rojtos (szeldelt) széllel. A virág közepét bársonyosan fekete korong díszíti, amelyet sötét portokok vesznek körül. Virágai a tavaszi hónapokban értékes virágporforrást jelentenek a méhek és a poszméhek számára. Ideális vegyes évelőágyásokba, falusias kertekbe és sztyeppkertekbe. Elvirágzás után föld feletti része visszahúzódik (a gyökerekbe húzódik vissza), ezért az ágyásban érdemes nyári évelőkkel társítani.

Termesztés: Hazai viszonyok között napos, szélvédett helyen fejlődik a legjobban, ahol a szárak jobban megállnak. Legalkalmasabb számára a mélyebb, jó vízáteresztő, tartós pangó víztől mentes talaj, gyakran homokos vályog vagy vályog, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és elegendő szervesanyag-tartalommal, de nitrogénnel való túltrágyázás nélkül. Az öntözés főként ültetés után és a tavaszi növekedés idején fontos, a nyári visszahúzódás idején inkább szárazabb tartás ajánlott. A trágyázás általában tavaszi komposzt vagy kiegyensúlyozott műtrágya adására korlátozódik, hogy a szárak ne puhuljanak meg. Az elvirágzott szárakat a tőlevélrózsa tövénél távolítjuk el, így az ágyás rendezett marad, és a növény jobban felkészül az őszi újrahajtásra. A kifejlett tövek nagyjából -30 és -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetések az első télen meghálálják a könnyű, száraz mulcstakarást. Leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptemberben–októberben ültetik, hogy jól begyökeresedjenek. A 0,5–0,7 m-es tőszélességet figyelembe véve körülbelül 50–70 cm-es tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként mintegy 2–3 növénynek felel meg. A leggyakoribb probléma a sűrű ültetésben fellépő lisztharmat, valamint a gyökérrothadás nehéz, tartósan nedves talajban, ezért jól szellőző termőhely és vízelvezetés segít. Edényben csak nagyobb cserépben, ásványi alapú, jó vízáteresztő közegben érvényesül, mivel gyökere törékeny, és az átültetést nehezebben viseli.

Szerző: Lucie | Revízió: 20.5. 2026