Kenderpakóca Eupatorium cannabinum

Termék részletes leírása

Kenderpakóca - az őszirózsafélék családjába tartozó őshonos évelő, amely Európában nedves réteken, árkokban és vízpartokon nő természetes körülmények között. A kertben felálló, enyhén elágazó tövet nevel, gyakran vöröses szárakkal, magassága általában 120–180 cm, szélessége kb. 60–90 cm. Levelei tenyeresen 3–5 szeletre osztottak, és a kender levelére emlékeztetnek, innen ered a neve is. Júliustól szeptemberig a szárak csúcsán apró csöves virágokból álló lapos sátorvirágzatok jelennek meg rózsaszíntől bíborig terjedő árnyalatokban. Nektárban és virágporban gazdagok, ezért a méhek és a lepkék szívesen felkeresik. A növényt a népi gyógyászatban is hagyományosan említik. Többek között keserűanyagokat és szeszkviterpén-laktonokat tartalmaz, a kerti gyakorlatban azonban főként hosszan virágzó, természetes hangulatú elemként becsülik nedvesebb termőhelyeken. Kompozícióban jól társítható szibériai nősziromokkal, legyezőfüvekkel, gólyaorrokkal, sásokkal és magas díszfüvekkel.

Termesztés: Teljes napon és enyhe félárnyékban is jól fejlődik, erős szárakat nevel, és júliustól szeptemberig lepkecsalogató, apró virágokból álló sátorvirágzatokat hoz. Szélvédett hely ajánlott, huzatban a szárak megdőlnek, a magasabb formáknál támaszra is szükség lehet. Legjobban mély, humuszos, tápanyagban gazdag, tartósan mérsékelten nedves, de télen nem pangó vizes talajban fejlődik, az ajánlott pH 6,0–7,5. Kötött agyagtalajon drénréteg és komposzt kaviccsal való bekeverése javasolt. Az öntözés legyen rendszeres, főként az első évben és a bimbók fejlődése idején, a kiszáradás megrövidíti a virágzást. A kifejlett tövek a rövid szárazságot elviselik, a legérzékenyebbek azonban a téli túlzott nedvességre. Trágyázásként általában elegendő a tavaszi komposzt vagy lassan oldódó műtrágya, a nitrogén túladagolása fokozza a szárak megdőlését. A metszést a tél végén vagy kora tavasszal végezzük, az elszáradt szárakat 5–10 cm-re vágjuk vissza, a száraz virágzatok a téli látvány kedvéért meghagyhatók. A 3–5 cm vastag komposztmulcs kiegyenlíti a nedvességet és visszaszorítja a gyomokat. Az ültetés márciustól májusig, illetve szeptemberben és októberben vált be. Dézsában legalább 30–40 l-es edényt, agyagos összetevőt tartalmazó közeget és rendszeres öntözést igényel, télen a cserepet érdemes megóvni az átfagyástól és a túlzott nedvességtől. A kifejlett tövek fagytűrése fajtól és forrástól függően körülbelül -26 és -34 °C között mozog. A tőtávolság kompaktabb kultivároknál 50–70 cm, magasaknál 80–100 cm, ez nagyjából 2–4 növényt jelent m²-enként. A betegségek közül szárazságban és sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek és csigák a tavaszi hajtásokon. Meleg, kiszáradó lejtőkön a növekedés lelassul, kedvezőbb számára a tó melletti mikroklíma vagy a vályogos kerti talaj. A tövek osztását általában tavasszal, 3–5 évente végzik.

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.01. 2026