Kerti kucsmavirág Incarvillea delavayi

Termék részletes leírása

Kerti kucsmavirág  - Délnyugat-Kínából származik, ahol köves lejtőkön és hegyi völgyekben, jó vízáteresztő, humuszos talajokon nő. A szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozik, a kertben páratlanul szárnyalt levelekből álló tőlevélrózsából körülbelül 30–40 cm széles, tömör tövet nevel. Levelei 20–35 cm hosszúak, mélyen szeldeltek, a páfrányokra emlékeztetnek, gyakran enyhén fényesek. Júniusban és júliusban a levelek fölé csupasz, lomb nélküli, általában 40–60 cm magas virágszárak emelkednek, rajtuk széles csöves–tölcséres, rózsaszín árnyalatú, sárga torkú virágok nyílnak. Formájuk a gloxíniára emlékeztet, ezért a kertészeti gyakorlatban a „kerti gloxínia” elnevezés is előfordul. Egy virágzatban 5–12, körülbelül 6 cm hosszú virág van. Elvirágzás után megnyúlt, magvas toktermések képződhetnek. Ültetési kompozíciókban jól illik alacsony díszfüvekhez, gólyaorrokhoz, bőrlevelekhez és tavaszi hagymás növényekhez, amelyek kitöltik a teret abban az időszakban, amikor a kucsmavirág tavasszal későn hajt ki, és az ágyás üresnek tűnik. Virágait méhek és poszméhek látogatják, a növény nem tüskés és nem mérgező. Viszonylag későn hajt ki, ezért nem kell aggódni, ha a hagymás növények gyorsabbak. Kiváló évelő, amely bármely csoportos ültetést különlegessé tesz.

Termesztés: Termesztéséhez napos termőhely vagy nyári árnyékolással enyhe félárnyék ajánlott. Hidegebb fekvésben előnyös a szélvédett hely és a magaságyás. Kulcsfontosságú a jó vízelvezetés, mert a téli pangó víz a húsos gyökerek rothadásához vezet. Megfelelő a komposzttal javított homokos vályog–vályogtalaj, körülbelül 6,5–7,5 pH-val. Öntözésre főként kihajtáskor és virágzáskor van szükség, meggyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a hosszú aszály azonban megrövidíti a virágzást. Mérsékelt trágyázás elegendő, például tavaszi komposztadag vagy kiegyensúlyozott évelőtrágya. Az elvirágzott szárakat tőből eltávolítjuk, a levélrózsa őszig díszít, majd a föld feletti rész visszahúzódik. Gyökerei nem kedvelik a gyakori átültetést, ezért hosszabb távra válasszunk számára helyet. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig történik, a tőrészt gyakran körülbelül 8–10 cm-rel a felszín alá helyezzük laza talajba. Ültetéskor 30–40 cm-es tőtávolsággal számolunk, ami nagyjából 7–9 növénynek felel meg négyzetméterenként. A beérett tövek fagytűrése száraz télen általában -20 és -25 °C között van, a fiatal ültetéseknek jót tesz a téli takarás és a téli öntözés korlátozása. Edényben mélyebb cserép ajánlott vízelvezető réteggel, a teleltetés hűvös helyen, mérsékelt öntözéssel történik. A lehetséges kártevők közül a fiatal hajtásokon csigák jelenhetnek meg, kötött talajban gombás rothadás léphet fel. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 28.01. 2026