Kerti mályvacserje 'Leopoldii' Hibiscus syriacus 'Leopoldii'

Termék részletes leírása

Szír mályva 'Leopoldii' - történelmi, de még mindig nagyon értékes fajta, amely az orvosi mályvafélék családjába tartozik. Az eredeti botanikai fajta Ázsia meleg területeiről származik, pontosabban Kínából és Indiából, de Európában már a tizenhatodik század óta termesztik dísznövényként. Ez a fajta lombhullató, közepesen erőteljes növekedésű cserjéket alkot, vesszőszerű elágazással és szürkésbarna kéreggel. A levelek váltakozó állásúak, rombos vagy tojásdad alakúak, mélyen háromkaréjosak, durván fogazott szélűek. Mélyzöld színűek, finom fényűek, és tavasszal nagyon későn, gyakran csak májusban hajtanak ki. Augusztustól szeptemberig a növény a levelek hónaljában nagy, telt virágokat hoz, átmérőjük 6–8 cm. A sziromlevelek világos rózsaszín vagy krémszínűek, az alapjukon feltűnő bíborvörös folttal, ahonnan finom erezet fut ki. A virágok méhbarátok, és rengeteg beporzó látogatja őket. A kertépítészetben a 'Leopoldii' szoliterként érvényesül a gyepen, a macskamentákkal (Nepeta) és őszi őszirózsákkal beültetett évelőágyások hátterében, vagy virágzó sövényekben. A levelek és a virágok sem tartalmaznak mérgező anyagokat, a növény teljesen nem mérgező.

Szíriai mályva, más néven rózsafa, lombhullató cserje, a mályvafélék családjába tartozik. Ez a hibiszkusz fajta Kelet-Ázsiából származik. Általában körülbelül 2-4 méter magas. Ez természetesen függhet az adott kultivartól és a termesztési körülményektől. A levelek váltakozó állásúak, sötétzöldek, szív vagy ovális alakúak, fűrészes szélűek. Gyönyörű virágai vannak, csodálatosan nagyok, és különböző színekben pompázhatnak – fehér, rózsaszín, kék vagy lila. Ezeknek a virágoknak jellegzetes megjelenésük van, cső alakú középrésszel és kiálló porzókkal, valamint köréjük rendeződő sziromlevelekkel. A nyári hónapokban, júliustól szeptemberig jelennek meg, a konkrét kultivartól és a klimatikus viszonyoktól függően. Kertben kedvelt cserje a dekoratív virágzása miatt. Jól érvényesül szoliterként vagy sövényként. Jól használható konténeres termesztésre, tetőkertekbe és teraszokra. Kiváló példája az alázatosságnak és minden körülmények között kiemelkedik ellenállóképességével, ideális választás minden napos helyszínre.

Termesztés: Napos, meleg és szélvédett helyszín ajánlott, például a ház déli vagy délnyugati oldala, vagy védett udvarok. A talaj legyen agyagos vagy agyagos-homokos, közepesen nedves, jól vízáteresztő és humuszban gazdag. A hibiszkusz tolerálja a pH-értékeket az enyhén savastól a enyhén lúgosig, beleértve a magasabb kalciumtartalmú talajokat is. Ültetéskor gyakran adnak hozzá komposztot vagy jól érett trágyát, nehéz talajokon segít az őrlemény vagy durva homok hozzáadása a vízelvezetés javítására. A konténeres növényeket márciustól októberig ültetik, a hidegebb területeken előnyben részesítik a tavaszi ültetést, hogy a cserje a tél előtt meggyökeresedjen. A sövényekhez általában 0,8-1,2 m távolságot választanak, szólóként 2-3 m helyet igényel. Az öntözés a legfontosabb az ültetés utáni első évben és hosszabb száraz időszakokban, az egyes öntözések között a talajnak enyhén meg kell száradnia. A komposzttal vagy virágzó cserjék számára való műtrágyával végzett éves tavaszi trágyázás elősegíti a bimbóképződést. A metszést téli végén vagy kora tavasszal végzik, eltávolítva a gyenge, fagyott vagy kereszteződő ágakat, és az előző évi hajtásokat egyharmadával vagy felével lehet visszavágni. A fiatal növények értékelni fogják a téli talajtakarót a tövük körül. A hibiszkusz általában ellenálló, hosszan tartó szárazság esetén levéltetvek vagy takácsatkák jelenhetnek meg, amelyek a legfiatalabb hajtásokat gyengítik. Egy jól megválasztott helyszínen egy hosszú életű, alacsony karbantartási igényű fa, amely biztos nyári virágzással rendelkezik.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.05.20.