Kerti nőszirom 'Autumn Encore' Iris germanica "Autumn Encore"

Termék részletes leírása

Német írisz 'Autumn Encore' - az íriszfélék (Iris) mediterrán fajtáiból származó gyöktörzses évelők közé tartozik, és a kertekben nagy, erőteljesen formált virágaiért termesztik. Az 'Autumn Encore' kultivart Mohr nemesítő mutatta be 1977-ben, és a szakállas íriszek közé tartozik, amelyek hajlamosak az újra virágzásra (remontáció), azaz a fő tavaszi időszakon kívüli ismételt virágzásra. Kompakt csomót alkot keskeny, kard alakú levelekből, amelyek szürkészöld vagy kékeszöld árnyalattal rendelkeznek, és a virágzás után is dekoratívak maradnak. A kb. 80–90 cm magas, erős, egyenes szárakon május végétől júniusig nagy virágok nyílnak, felálló standardokkal és lelógó sziromlevelekkel, amelyek közepén finom szakáll található. A színezete kéttónusú, fehér alappal és lila szegéllyel vagy átmenetekkel, így a vegyes évelőágyásban is tiszta hatást kelt. Megfelelő kombinációkat alkot díszfüvekkel, zsályákkal, macskamentákkal és alacsony bazsarózsákkal, amelyek nyáron eltakarják a gyöktörzseket, miközben a napnak nyitott teret hagynak. A virágok vázába is alkalmasak, leginkább akkor, amikor az első bimbó kinyílik, mert a száron lévő további bimbók ezután fokozatosan virágoznak el.

Termesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.