Kerti nőszirom 'Black Swan' Germán nőszirom 'Fekete hattyú'

Termék részletes leírása

Német írisz 'Black Swan' - egy mediterrán íriszekből származó kerti csoport, amelyet három felálló standarddal és három lefelé hajló szirommal rendelkező virágaiért értékelnek, amelyeket gyakran feltűnő szakáll egészít ki. A 'Black Swan' kultivart 1960-ban jegyezte be Fay nemesítő, és a magas, szakállas íriszek közé tartozik. Lassan terjedő, gyöktörzsekből és kard alakú levelekből álló csomót képez, kifejlett korban általában 35–45 cm széles. Májusban és júniusban erős, körülbelül 75–90 cm magas szárak nőnek, amelyeken fokozatosan nyílnak a nagy virágok, sötétlila vagy feketefiolta színben, amely oldalról nézve bársonyos fényt kap. A szakáll általában bronzos vagy barnás árnyalatú, és kiemeli a virág szerkezetét. A kultivart szoliter növényként kisebb csoportokban, valamint vegyes ültetvényekben használhatjuk fehér bazsarózsákkal, dísz-hagymákkal, macskamentával és üröm ezüstös leveleivel, ahol a sötét virágok zavaró árnyalatok nélkül érvényesülnek. A virágok vágásra alkalmasak, és a vázában fokozatosan nyílnak a száron lévő további bimbók. A virágzó szárak vonzzák a beporzókat, különösen a méheket. Nagyon értékeltek sokoldalúságuk és különféle tájképi környezetekben való ellenálló képességük miatt.

Termesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.