Kerti nőszirom 'City Lights' Germán nőszirom 'Városi fények'

Termék részletes leírása

Német nőszirom 'City Lights' – rizómokkal terjedő évelő növény, amelyet főként a Földközi-tenger vidékéről származó Iris nemzetségfajokból nemesítettek. A 'City Lights' kultivart Mary Dunn nemesítő 1990-ben regisztrálta, és 1991-ben került forgalomba. A TB típusú magas, szakállas íriszek közé tartozik, és remontáns (kétszer virágzó)ként írják le, ami azt jelenti, hogy a fő tavaszi virágzási időszakon kívül képes újra virágozni. Felfelé törő, kard alakú levelekből álló csomókat alkot, és rizómákon keresztül fokozatosan terjeszkedik, megközelítőleg 40–50 cm szélességűre. Fő szezonjában, május végétől júniusig, körülbelül 90–95 cm magas szárakon nagy, mély kék-ibolya színű virágokat hoz. A csészelevelek (fálok) közepén egy jellegzetes fehér folt található, amelyet egy világossárga szakáll vesz körül, így a virág egy fénylő sugár hatását kelti. Néhány leírás finom illatot is említ. A kultivár kiegyensúlyozottnak tűnik mind a modern, mind a vidéki kompozíciókban, és jól kombinálható fehér kúpvirágokkal, zsályákkal, dísz-hagymákkal és fűfélékkel, amelyek kiemelik a függőleges leveleket és virágszárakat. A virágok alkalmasak vágott virágnak, különösen tavaszi elrendezésekhez.

Növesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.