Kerti nőszirom 'Earl of Essex' Iris germanica 'Earl of Essex'

Termék részletes leírása

Kerti nőszirom 'Earl of Essex' - a magas szakállas nőszirmok közé tartozik, feltűnő plicata rajzolattal. A fajtát Lloyd Zurbrigg nemesítette az Egyesült Államokban, és 1980-ban került forgalomba. A mintegy 85–90 cm magas, erős virágszárakon általában 6–8 bimbó fejlődik, amelyek májusban és júniusban fokozatosan nyílnak. A felső lepellevelek krémfehértől fehérig terjednek, szélükön finom kék árnyalattal, az alsó szirmok lilaakáckékek, tiszta fehér szegéllyel, a szakáll többnyire narancssárga. A virágok enyhén illatosak, és az erős száraknak köszönhetően vágott virágnak is alkalmasak. A kard alakú levelek körülbelül 30–45 cm széles, legyezőszerű tövet alkotnak, és elvirágzás után is díszesek maradnak. Az ültetvényben jól illeszkedik a bazsarózsák, zsályák, gólyaorrok és finom díszfüvek mellé. Elfogyasztva a növény enyhén mérgező, a rizóma nedve pedig irritálhatja a bőrt. Jól társítható díszfüvekkel, zsályákkal, macskamentákkal és alacsony bazsarózsákkal, amelyek nyáron takarják a rizómákat, ugyanakkor szabadon hagyják a napfény útját. A virágok vázába is vághatók, legjobb akkor, amikor az első bimbó kinyílik, mert a száron lévő többi bimbó ezután fokozatosan kinyílik.

Termesztés: Teljes napon, szélvédett helyen és melegebb mikroklímában fejlődik jól. Az Iris × germanica típusú rizómás nőszirmoknál kulcsfontosságú a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés, a téli túlnedvesedés ugyanis elősegíti a rizómák rothadását. Alkalmas számára a homokos vályog- vagy kavicsos talaj 6,5–7,5 pH-val, a nedvességkedvelőbb nőszirmok, például az Iris sibirica a 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást is elviselik. A szárazságtűrő típusokat csak meggyökeresedéskor és tartós szárazságban öntözzük mérsékelten, a nedvességkedvelő fajoknál fontos az egyenletes, de pangó víz nélküli nedvesség. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya alkalmazható, a nitrogéntöbblet ugyanis a virágok rovására a levélzetet fejleszti. Elvirágzás után a virágszárakat tövüknél eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd 10–15 cm-re visszavágjuk. A talajtakarót a csoport szerint választjuk: rizómás nőszirmoknál a kavics a megfelelőbb, a rizómákra terített szerves mulcs visszatartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos rizóma felső részének a talajfelszínnel egy szintben kell maradnia. A rizómákat leggyakrabban júliustól szeptemberig, esetleg márciusban–áprilisban ültetjük, a hagymás nőszirmokat szeptemberben–októberben. A virágzás általában május–júniusra esik, a remontáló fajtáknál a virágok egy része augusztusban–szeptemberben is megjelenhet. A fagytűrés csoporttól függően nagyjából -20 és -35 °C között mozog, a fagy és a nedvesség együttese érzékenyebben érinti. Edényben ásványosabb közeg, vastag drénréteg és téli esővédelem szükséges. Kezdőknek segít a tövek 3–4 évenkénti tőosztása és a lazább, 30–45 cm-es ültetési távolság. A leggyakoribb problémák a levélfoltosság és a rizómarothadás, a rovarok közül a levéltetvek és a tripszek, tavasszal pedig a csupasz csigák.

Szerző: Kristýna | Revízió: 14.01. 2026

Bővebben:  Útmutató a hagymás növények termesztéséhez