Kerti nőszirom 'Earl of Essex' Iris germanica 'Earl of Essex'

Termék részletes leírása

Német nőszirom 'Earl of Essex' - a magas, szakállas íriszek közé tartozik, jellegzetes plicata mintázattal. A Lloyd Zurbrigg nevű kultivárt nemesítette az USA-ban, és 1980-ban mutatták be. A kb. 85–90 cm magas, erős szárakon általában 6–8 bimbó található, amelyek májusban és júniusban nyílnak meg fokozatosan. A felső sziromlevelek krémesen fehértől a fehérig terjednek, enyhe kék áttűnéssel a széleken, az alsó sziromlevelek wisteria kékek, tiszta fehér szegéllyel, a szakáll narancssárga. A virágok enyhén illatosak, és az erős szárak miatt vágott virágnak is alkalmasak. A kard alakú levelek kb. 30–45 cm széles, legyezőszerű csomót alkotnak, és virágzás után is dekoratívak maradnak. Kompozícióban jól illeszkedik bazsarózsákhoz, zsályákhoz, gólyaorrhoz és finom díszfüvekhez. Fogyasztás esetén a növény enyhén mérgező, és a gyöktörzsek nedve irritálhatja a bőrt. Megfelelő kombinációkat alkot díszfüvekkel, zsályákkal, macskamentákkal és alacsony bazsarózsákkal, amelyek nyáron eltakarják a gyöktörzseket, miközben a napnak nyitott teret hagynak. A virágok vázába is alkalmasak, leginkább akkor, amikor az első bimbó kinyílik, mert a száron lévő további bimbók ezután fokozatosan virágoznak el.

Termesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.