Kerti nőszirom 'Flirtatious' Iris germanica 'Flirtatious'

Termék részletes leírása

Német nőszirom 'Flirtatious' - a fajta a szakállas íriszek közé tartozik, amelyeket a Balkánon hoztak létre ősi keresztezéssel, és amelyek szülőfajként az Iris pallida és az Iris variegata említendők. A 'Flirtatious' fajtát Willott nemesítő mutatta be 1990-ben. Sűrű, legyezőszerű, kard alakú, középzöld levelű tövet alkot, hossza nagyjából 35–55 cm, kifejlett korban általában 40–60 cm széles. Kora nyáron szilárd, el nem ágazó vagy kevéssé elágazó, mintegy 60 cm-es szárak nőnek, és májusban vagy júniusban fokozatosan nyílnak a nagy, körülbelül 10–12 cm átmérőjű virágok. Egy száron gyakran több bimbó fejlődik ki egymást követő hullámokban. A belső sziromlevelek lazacrózsaszínűek, a külső sziromlevelek világos lazacszínűek, és középen narancssárga szakállba mennek át, amely kiemeli a virág formáját. Az illat finom, és meleg időben érvényesül a legjobban. A virágokat méhek és poszméhek látogatják. Kompozíciókban az évelőágyások elején, utak mentén és kőfalaknál érvényesül, ahol a sziromlevelek rajzolata kiemelkedik. Jól mutat levendulával, zsályával, gólyaorral és díszfüvekkel, amelyek kiemelik a levelek függőleges vonalát. A vágott virágszárak csokrokhoz használhatók, az egyes virágok fokozatosan nyílnak ki a vázában.

Növesztés: Napos helyen, védett fekvésben és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.