Kerti nőszirom 'Lent A. Williamson' Német írisz 'Lent A. Williamson'

Termék részletes leírása

Német írisz 'Lent A. Williamson' - egy történelmi, magas szakállas írisz a magas szakállas csoportból, amelyet az amerikai nemesítő E. B. Williamson mutatott be 1918-ban. B. Williamson 1918-ban. A növény szürkészöld, kard alakú levelek legyezőit hozza, jellegzetes erezettel, amelyek virágzás után is dekoratívak maradnak. Tavasszal körülbelül 90–105 cm magas, erős szárak nőnek. A virágok általában májusban vagy júniusban jelennek meg, és elegáns kétszínűséget mutatnak. A belső sziromlevelek világosabb levendula árnyalatúak, a lelógó levelek sötétlila vagy lila színűek, középen sárga szakállal és a toroknál finom rajzolattal kiemelve. A csomó kifejlett korban körülbelül 45–60 cm szélesre nő, és virágzás idején vonzza a beporzókat. A kertkompozícióban jól illeszkedik a bazsarózsákhoz, a sásliliomokhoz, a gólyaorrhoz és a macskamentához, ahol kitölti a tavasz és a nyár fordulóját, és egyben vágásra alkalmas virágokat is biztosít. Fogyasztásra a növény mérgező.

Növesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.