Kerti nőszirom 'Sultan's Palace' Iris germanica "Sultan's Palace"

Termék részletes leírása

Szakállas írisz 'Sultan's Palace' - magas, szakállas írisz, amely élénkpiros virágáról híres. A fajtát Walter J. Schreiner nemesítette és 1977-ben mutatták be. Az évelő gyöktörzsből szürkészöld levelek legyezője nő, tavasszal pedig körülbelül 70–85 cm magas elágazó szárak emelkednek ki belőle. Virágzás idején a bokor körülbelül 35–45 cm-re terjed, áttekinthető, felálló habitust hozva létre. Májusban és júniusban nagy, körülbelül 10–12 cm átmérőjű virágok nyílnak, rubinvörös vagy mélybordó színű, bársonyos fényű sziromlevelekkel. A melegebb narancssárga vagy bronz színű kontrasztos „szakáll” kiemeli a virág közepét, mélységet adva a virágoknak. A virágszárak általában erősek, így a virágok vázában is jól mutatnak. Kerti kompozíciókban fehér és krémszínű évelőkhöz, bazsarózsákhoz, zsályákhoz és gólyaorrokhoz illik, szoliter bokorként szép a kavicsos ágyásokban is. Íriszeik igénytelenségük és esztétikai értékük miatt a díszkertek kedvelt növényei, szívesen ültetik őket vízi elemek köré és tópartok mentén. Nagyon értékeltek sokoldalúságuk és különféle tájképi környezetekben való ellenálló képességük miatt.

Termesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.