Kerti rebarbara Rheum rhabarbarum/cultorum

Termék részletes leírása

Kerti rebarbara - a keserűfűfélék családjába tartozó évelő lágyszárú növény, a konyhában egyszerűen rebarbaraként ismert. Botanikai források szerint Ázsia mérsékelt övéből, főként Dél-Szibériától Észak- és Közép-Kínáig terjedő területről származik, ahonnan az európai kertekbe került. Erős rizómát fejleszt, és fokozatosan széles, terebélyes tővé fejlődik. Levelei tőlevélrózsában nőnek, 50–60 cm hosszúak, feltűnően erezettek és hullámosak. A levélnyelek húsosak, megfelelő tápanyag-ellátás mellett kemények. Éppen a levélnyél az ehető rész, amely üde, savanykás ízű, és befőttekbe, süteményekbe, morzsás lepényekbe és pikáns chutney-kba is használják. A levéllemezt nem fogyasztjuk, mert nagyobb arányban tartalmaz nemkívánatos anyagokat. Májusban és júniusban a növény akár 2 m körüli virágszárat is hozhat apró virágokból álló dús bugával, amelynek színe kóntól függően fehéres és vöröses között változik. A díszágyásokban a rebarbara feltűnő levéldíszként is érvényesül, az árnyékliliomokhoz hasonlóan, csak konyhai haszonnal. Méregtelenítő szerként ajánlják az emésztőrendszer tisztítására, az anyagcsere gyorsítására és az epetermelés támogatására.

Termesztés: Teljes napon és enyhe félárnyékban is jól fejlődik, meleg alföldi vidékeken meghálálja a délutáni árnyékot. A termőhely legyen a kiszárító széltől védett, és télen ne álljon rajta a víz. Legalkalmasabb a mély, humuszos, tápdús, vályog vagy homokos vályog talaj jó vízelvezetéssel, körülbelül 6,0–7,0 pH-val. Az öntözés főként ültetés után és szárazság idején tartsa a talajt enyhén nyirkosan, a tartós túlnedvesedés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás tavaszi komposzt- vagy érett istállótrágya-adagolásra épül, esetleg kiegyensúlyozott, káliumra hangsúlyt helyező trágyára. A komposztból vagy lombkomposztból készült talajtakarás csökkenti a párolgást és a gyomosodást, kötöttebb talajon a gyökérnyak körüli kavicsos takarás is segít. A növényeket tavasszal március–áprilisban vagy ősszel szeptember–októberben ültetjük 0,9–1,2 m-es tőtávolságra, általában 1 növényt m²-enként. A virágzás leggyakrabban májustól júniusig tart. A virágszárak gyengíthetik a levélnyelek képződését, ezért haszonkertben gyakran a tövüknél eltávolítják őket. A levélnyelek betakarítása rendszerint április–júniusban történik, erős tövek esetén néha júliusig. A levelek egy részét a regenerálódáshoz mindig meghagyjuk, az első évben a szedést korlátozzuk. A beérett tövek fagytűrése körülbelül -25 és -30 °C között van, inkább a téli nedvesség jelent veszélyt, mint a fagy. A faj tűri a rövid szárazságot, de tartós aszályban vékonyabb levélnyeleket nevel. Edényes termesztése nagyon nagy, legalább 40–60 l-es cserépben lehetséges, drénréteggel és tápdús közeggel, télen érdemes az edényt védeni, hogy a földlabda át ne fagyjon. A metszés a sérült levelek folyamatos eltávolításából áll, ősszel csak a tiszta tövet és a talajtakarást hagyjuk meg. A betegségek közül levélfoltosság és gyökérnyakrothadás, a kártevők közül főként a fiatal leveleken a csigák fordulhatnak elő. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.02. 2026