Kerti rebarbara Rheum rhabarbarum

Termék részletes leírása

Kerti rebarbara - a keserűfűfélék családjába tartozó évelő lágy szárú növény. Botanikai források szerint Ázsia mérsékelt övéből származik, főként a Dél-Szibériától Észak- és Közép-Kínáig terjedő térségből, ahonnan az európai kertekbe is eljutott. Erős rizómát fejleszt, és fokozatosan széles, terebélyes tővé erősödik. Levelei tőlevélrózsában fejlődnek, 50–60 cm hosszúak, feltűnően erezettek és hullámosak, levélnyelei húsosak, jó tápanyagellátás mellett feszesek. A fogyasztható rész éppen a levélnyél, amely üde, savanykás ízű, és befőttekhez, süteményekhez, morzsás sütikhez, valamint csípős chutney-khoz is felhasználható. A levéllemezt nem fogyasztják, mert nagyobb mennyiségben tartalmaz nemkívánatos anyagokat. Májusban és júniusban akár 2 m körüli virágszárat is hozhat, dús bugában álló apró virágokkal, amelyek színe a klóntól függően fehéres és vöröses között változik. Díszágyásokban is mutatós levéldísznövényként érvényesül, az árnyékliliomokhoz hasonlóan, csak a konyhai haszonnal kiegészítve. Méregtelenítő szerként ajánlják az emésztőrendszer tisztítására, az anyagcsere gyorsítására és az epetermelés serkentésére.

Termesztés:  Teljes napon és enyhe félárnyékban egyaránt jól fejlődik, meleg síkvidéken hálás a délutáni árnyékolásért. A termőhely legyen védett a kiszárító széltől, és télen ne álljon rajta a víz. Legmegfelelőbb a mély, humuszos, tápanyagban gazdag vályog- vagy homokos vályogtalaj jó vízelvezetéssel, nagyjából 6,0–7,0 pH-val. Az öntözés főként ültetés után és aszály idején tartsa mérsékelten nyirkosan a talajt, a tartós túlöntözés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás alapja a tavaszi komposzt- vagy érett istállótrágya-adag, esetleg kiegyensúlyozott, káliumhangsúlyos műtrágya. A komposztból vagy lombkomposztból készült mulcs mérsékli a párolgást és a gyomosodást, kötött talajon a gyökérnyak körüli kavicsmulcs is segít. Ültetése tavasszal, március–áprilisban vagy ősszel, szeptember–októberben történik 0,9–1,2 m-es tőtávolsággal, általában 1 növény/m². Leggyakrabban májusban és júniusban virágzik, a virágszárak gyengíthetik a levélnyelek fejlődését, ezért haszonkertben sokszor a tövüknél eltávolítják őket. A levélnyelek betakarítása rendszerint április–júniusban zajlik, erős töveknél néha júliusig, mindig hagyva a levelek egy részét a regenerálódáshoz, az első évben a szedést korlátozni kell. A beállt tövek fagytűrése nagyjából -25 és -30 °C között van, inkább a téli nedvesség jelent veszélyt, mint a fagy. A rövid ideig tartó szárazságot elviseli, tartós aszályban azonban vékonyabb levélnyeleket nevel. Edényben is nevelhető, nagyon nagy, legalább 40–60 literes cserépben, vízelvezető réteggel és tápdús közeggel, télen ajánlott az edényt a földlabda átfagyása ellen védeni. A metszés a sérült levelek folyamatos eltávolításából áll, ősszel csak a megtisztított tő és a mulcs marad. A betegségek közül levélfoltosság és gyökérnyakrothadás jelentkezhet, a kártevők közül főként a csigák károsítják a fiatal leveleket. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.02. 2026