Kerti szegfű 'White Summer' Dianthus caryophyllus 'White Summer'

Termék részletes leírása

Kerti szegfű 'White Summer' - a szegfűfélék családjába tartozik, eredetileg a Földközi-tenger vidékéről származik, ahol napos, köves termőhelyeken nő. A növény általában 20–30 cm magasra nő, és megtartja kompakt formáját, így kisebb edényekbe is alkalmas. A 'White Summer' kultivár keskeny, szürkészöld levelekből álló sűrű, örökzöld vagy félig örökzöld tövet fejleszt. Júniustól augusztusig a lombozat fölé erős szárak emelkednek, rajtuk fehér, telt vagy félig telt, finoman rojtos szélű virágokkal. Kellemes, finom illata a pihenőhelyek közelében és csokrokban is érvényesül. Az ágyásban jól illik levendulához, zsályához, macskamentához, alacsony díszfüvekhez és kavicsmulcshoz, amely kiemeli a virágok színét, és szárazon tartja a növény gyökérnyakát. A méhek kedvelik, főként meleg időben, amikor virágai jobban kinyílnak. A klasszikus, magas vágószegfűkhöz képest alacsonyabb, sűrűbb párnát nevel, és kevésbé igényel karózást.

Termesztés: Hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen, meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. A laza, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talaj ideális, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-tartalommal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, az öntözések között hagyjuk kissé kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás legyen takarékos, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott tápanyag. Az elnyílt szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy besűrűsödjön. Ásványi mulcs ajánlott, például finom kavics, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A télálló évelő fajok fagytűrése körülbelül -20 és -34 °C között mozog, a döntő tényező többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a gyökérzónába irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami kultivártól függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is előfordulhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 19.01. 2026