Kesernyefa Picrasma quassioides

Termék részletes leírása

Vesztőgyökér – lombhullató fa a keserűfafélék családjából, amely a Himalájától Kelet-Ázsia mérsékelt égövi területein (Kína, Korea, Japán) őshonos. Természetben erdőkben és azok szélén nő, gyakran mélyebb, nedvesebb talajokban. A kertben a fa általában 10–15 m magas és körülbelül 6–8 m széles, tiszta koronával. A levelek páratlanul szárnyaltak, 15–40 cm hosszúak, 7–15 levélkéből állnak, szabálytalanul fűrészes szélűek, és morzsolva enyhén aromásan illatozhatnak. Májusban és júniusban apró, zöld vagy sárgászöld virágokból álló fürtök jelennek meg, amelyek nem feltűnőek, de vonzzák a kis beporzókat. Virágzás után apró csonthéjasok képződnek, először pirosak, majd szeptember vége és október eleje fordulóján érve feketére sötétednek. Az őszi lombzat sárgára, narancssárgára vagy vörösesre színeződik. A kéreg és a fa kifejezetten keserű, hagyományos felhasználás során keserű kivonatokat és festékeket készítettek belőle, a modern gyakorlatban pedig a quassinoid típusú anyagok felhasználását említik növényvédő szerekben. A kompozícióban jól illeszkedik juharokhoz, tamariszkuszokhoz, bangitákhoz és somokhoz, ahol a összetett levél finom textúrát hoz létre.

Termesztés: Magyarországon a teljes napfényes vagy félárnyékos helyszín válik be a termesztéshez, ideális esetben szélvédett helyen, hogy korlátozzuk a téli kiszáradást. A talaj általában mélyebb, humuszos és tápláló, mindig enyhén nedves, de jól vízelvezető, körülbelül pH 6,0–7,5. A hosszan tartó túl nedvesedés és az extrém szárazság gyengébb növekedéssel és a levelek idő előtti sárgulásával járhat, de a gyökeresedés után a fa rövid száraz időszakokat is elvisel. Az ültetés általában március és május között, vagy szeptember és november között történik. A szoliterként ültetett fák esetében legalább 6–8 m szélességet kell hagyni, sorban ültetve a fák közötti távolság körülbelül 5–7 m legyen. A trágyázást inkább szervesen, komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával tavasszal oldják meg, hogy a növekedés jól beérjen. A metszés általában nem szükséges, a korona esetleges ritkítása télen vagy kora tavasszal végezhető el. A fagyállóság az európai forrásokban körülbelül -20 °C körül van megadva, védett helyeken ennél kicsit alacsonyabb is lehet, a fiatal növényeket érdemes mulccsal és szélvédelemmel óvni a hideg szelektől. A betegségek és kártevők közül levéltetvek vagy levélfoltosságok jelenhetnek meg, általában csak a talajból és vízből származó stressz esetén. A bálványfával (Ailanthus altissima) ellentétben nem képez bőséges gyökérsarjakat, és általában nem viselkedik invazívan, ami megkönnyíti a hosszú távú karbantartást. Városi ültetvényekben elviseli a szennyezett levegőt, ha a gyökérzóna tömörödésmentes. A konténeres termesztés csak fiatal korban lehetséges, és rendszeres öntözést, valamint a gyökérlabda téli védelmét igényli.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.02.20.