Keserű narancs 'Abers Narrow Leaf' Citrus aurantium 'Abers Narrow Leaf'

Termék részletes leírása

Keserű narancs 'Abers Narrow Leaf' - régi keserűnarancs-fajta, amely a 18. század óta ismert a bigarádia keskeny, fűzlevelű formájaként. Olaszországban írták le, később a szakirodalom a keserű narancsból kialakult kultivárként tartja számon. Az eredeti faj a pomelo (Citrus maxima) és a mandarin (Citrus reticulata) keresztezéséből jött létre, a Földközi-tenger vidékén pedig aromás fás szárú növényként termesztik, amelynek termését, virágát és héját is sokoldalúan hasznosítják. A fajtát keskeny, hosszúkás, világos- vagy középzöld, fűzlevélre emlékeztető levelek jellemzik, amelyek a koronának finom, légies megjelenést kölcsönöznek. A facsemete közepes erősséggel nő, edényben hazai viszonyok között általában 1,5–2 m magasra és 1–1,5 m szélesre fejlődik, ágai rövid tüskéket és sima, barnás kérget viselnek. Tavasszal, főként áprilisban és májusban jelennek meg a levélhónaljakban a jellegzetes citrusillatú fehér virágok, gyakran többesével, és illattal töltik meg a környezetüket. A termések a sevillai narancshoz hasonlóak, gömbölyűek vagy enyhén körte alakúak, átmérőjük 5–6 cm körüli, héjuk élénk sárgásnarancs, rücskös, szorosan tapadó és aromás. A gyümölcshús sárgás borostyán színű, inkább kevéssé lédús, kifejezetten kesernyés-savanyú ízű, nagyjából tíz gerezddel és kevés maggal. Edényben a termések általában novembertől februárig érnek, és hosszabb ideig a növényen maradnak. A konyhában elsősorban lekvárhoz, kandírozott héjhoz, valamint teák és likőrök ízesítéséhez használják, a keserű narancs más formáihoz hasonlóan. A keserű narancs gazdag C-vitaminban és más növényi hatóanyagokban, ezért a gyógynövényes hagyományban és a likőrkészítésben régóta keresett citrusfélék közé tartozik.

Termesztés: A narancsfák nagyon világos, meleg és szélvédett helyen fejlődnek jól, ahol a korona huzat nélkül beérik, a termések pedig szépen kiszíneződnek. A közeg legyen laza és gyorsan elvezesse a vizet, pH-ja 6,0–6,5 legyen, a kiegyensúlyozott íz érdekében magasabb káliumtartalommal. Bevált a citrusföld vagy egy saját keverék, amely nagyjából 40% finom tőzegből vagy kókuszrostból, 30% érett komposztból és 30% vízelvezető ásványi összetevőből, például perlitből, horzsakőből vagy 2–4 mm-es szemcseméretű durva kvarchomokból áll. Az öntözés legyen egyenletes, az egyes adagok között a felszín kissé száradjon ki, a tartós túlöntözés ugyanis növeli a fitoftóra („vízipenész”) kockázatát. Tavasztól nyár végéig citrusokhoz való tápoldatot használunk, májusban és júniusban magasabb káliumarány és a mikroelemek, főként a vas, a mangán és a cink folyamatos pótlása ajánlott. A metszés a betakarítás után következik, ilyenkor eltávolítjuk az egymást keresztező és a koronát besűrítő hajtásokat, és világosan tartjuk a korona belsejét. A 30–50 literes edényekben stabil a terméskötés, a nagyjából kétévente, valamivel nagyobb edénybe történő átültetés a gyökerek életerejét segíti. Az első fagyok előtt a növényt világos folyosóra vagy 5–10 °C-os télikertbe visszük, ahol mérsékeljük az öntözést, és jó légmozgást biztosítunk. A teleltetés jól beválik világos garázsban ablak mellett, természetes fénynél, hideg verandán vagy temperált, 0 °C feletti, fűtetlen üvegházban. A narancsfák önbeporzók, lakásban történő ismételt virágzáskor azonban az ágak enyhe megrázása vagy a természetes légmozgás javíthatja a terméskötést. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 25.11. 2025 

Bővebben:  Útmutató a citrusfélék termesztéséhez