Keskenylevelű levendula 'Melissa' Lavandula angustifolia 'Melissa'

Termék részletes leírása

Keskenylevelű levendula 'Melissa' - az ajakosvirágúak családjába tartozik, és az eredeti mediterrán faj sajátos, színében eltérő formáját képviseli. A fajtát különleges habitusa és színtartósága miatt értékelik, bimbói finom lila színben nyílnak. Örökzöld, félcserje termetű bokrokat nevel szálas, átellenes állású levelekkel, amelyek tavasszal feltűnően ezüstösek, a nyár beköszöntével pedig szürkészöldre váltanak. Júniusban és júliusban a levéltelen szárakon sűrű virágálörvöket hoz, amelyek bőséges nektárt termelnek. Virágzatai a méhek kedvelt táplálékforrásai. Kifejlett korában 40–50 cm magasra és szélesre nő. A kertépítészetben ez a fajta kiváló társa a klasszikus sötétkék levendulának, a zsályáknak (Salvia nemorosa) vagy a fehér virágú évelőknek, amelyek között harmonikus átmenetet teremt. Virágai értékes illóolajokat tartalmaznak, főként linaloolt és linalil-acetátot, amelyeket a kozmetikában és az aromaterápiában hasznosítanak. A szárított virágokat és leveleket hagyományosan textilzsákokba töltik a ruhanemű illatosítására és természetes molyriasztóként.

Termesztés: Teljes napon, meleg, jól szellőző termőhelyen fejlődik jól, ahol a növények eső után gyorsan felszáradnak. Legjobban jó vízáteresztő, inkább száraz, homokos vályog- vagy kavicsos talajban érzi magát, amely több meszet tartalmaz, kémhatása enyhén lúgos vagy semleges, pH 6,5–7,5 körüli. Kötött talajban homok vagy kavics bekeverése és az ágyás enyhe megemelése segít. Márciustól októberig ültethető mintegy 30–40 cm-es tőtávolságra, összefüggő szegély kialakításához ez körülbelül 7–9 db növényt jelent négyzetméterenként. Ültetés után egyenletes, mérsékelt nedvességet kell biztosítani, begyökeresedés után a levendula a rövid szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést, amely a gyökerek pusztulásához vezet. A trágyázás mértékletes legyen, komposzttal vagy magasabb káliumtartalmú trágyával. Tavasszal vagy a fő virágzás után a tavalyi lágy szárú hajtásokat visszametszük, hogy elősegítsük az elágazást és a kompakt formát, az idős fás részekbe azonban nem vágunk bele. Jó vízelvezetésű talajban a keskenylevelű levendula mintegy -20 °C-ig fagytűrő, hidegebb fekvésben a tövek körül fenyőgallyból vagy száraz lombból készült könnyű téli takarás előnyös. Edényes nevelésnél nagyobb ásványianyag-tartalmú, jó vízáteresztő közeget és megfelelő vízelvezető réteget használunk, az edényeket télen védeni kell a mély átfagyástól. A növények általában egészségesek, tartós nedvesség esetén szürkepenész és gyökérpusztulás léphet fel. A napos, jól szellőző termőhely és a megfelelő tőtávolság a rendszeresen virágzó állomány alapja.

Szerző: Kristýna | Revízió: 18.05. 2026