Keskenylevelű levendula 'Rosea' Lavandula angustifolia 'Rosea'

Termék részletes leírása

Keskenylevelű levendula 'Rosea' - a mediterrán angol levendula természetes populációiból származó, rózsaszín virágú kultivárok közé tartozik. A természetben Dél-Európa köves, meszes lejtőin, sovány, gyorsan kiszáradó talajokon, teljes napon nő, ami a kerti termőhellyel szemben támasztott igényeiben is tükröződik. A 'Rosea' alacsony, természetesen kompakt, mintegy 35–45 cm magas és 40–50 cm széles félcserjéket nevel. Ágacskáin keskeny, ezüstös vagy szürkészöld, örökzöld levelek ülnek, amelyek télen is finom textúrát adnak az ágyásnak. Június végétől augusztusig a lombozat fölé karcsú, mintegy 15–20 cm hosszú szárak emelkednek, amelyek apró virágokból álló, finom rózsaszín vagy rózsás-lila füzérekben végződnek. A virágok gazdag nektárforrást kínálnak a méheknek és más beporzóknak, a szövetekben lévő illóolajoknak köszönhetően pedig erősen illatoznak. A szárított virágokat illatkeverékekhez, ruhásszekrénybe való illatzsákokhoz és dekoratív kötészeti munkákhoz használják, kisebb mennyiségben a konyhában is felhasználhatók cukrászati termékekhez, szörpökhöz vagy ízesített cukorhoz, jól kiegészítik a citromot és a mézet. A levendula a hagyományos gyógynövényismeretben is szerepet kapott, nyugtató illatáért és légfrissítő hatásáért becsülték, ezért gyakran ültetik pihenőhelyek, utak és bejáratok közelébe, ahol a növények megérinthetők, így felszabadul az illatuk. A rózsaszín virágú 'Rosea' jól kiegészíti a szokásos kékeslila kultivárokat, és jól társítható fehér és kék zsályákkal, macskamentákkal, díszfüvekkel vagy rózsákkal természetközeli és formális kiültetésekben egyaránt.

Termesztés:  Teljes napon, meleg, jól szellőző termőhelyen fejlődik, ahol a növények eső után gyorsan felszáradnak. Legjobban a jó vízáteresztő, inkább száraz, homokos vályog vagy kavicsos, magasabb mésztartalmú, enyhén lúgos vagy semleges, pH 6,5–7,5 körüli talajban érzi magát. Kötöttebb talajokon homok vagy kavics bekeverése és az ágyás enyhe megemelése segít. A növényeket márciustól októberig ültetik, körülbelül 30–40 cm-es tőtávolságra, vagyis összefüggő szegély kialakításakor mintegy 7–9 db-ot négyzetméterenként. Ültetés után egyenletes, mérsékelt nedvességet kell biztosítani, begyökeresedés után a levendula a rövid szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést, amely a gyökerek pusztulásához vezet. A trágyázás mértékletes legyen, komposzttal vagy magasabb káliumtartalmú trágyákkal. Tavasszal vagy a fő virágzás után a tavalyi lágy hajtásokat visszametszik, hogy ezzel elősegítsék az elágazást és a kompakt formát, az idős fás részekbe azonban nem vágnak bele. Jó vízelvezetésű talajban a keskenylevelű levendula mintegy -20 °C-ig fagytűrő, hidegebb fekvésekben a tövek körüli enyhe téli takarás fenyőgallyal vagy száraz lombbal kedvező. Edényes termesztéskor magasabb ásványi anyag tartalmú, jó vízáteresztő közeget és megfelelő vízelvezető réteget használnak, az edényeket télen a mély átfagyás ellen védik. A növények általában egészségesek, tartós nedvesség esetén szürkepenész és gyökérpusztulás jelentkezhet. A napos, jól szellőző termőhely és a megfelelő tőtávolság a rendszeresen virágzó állomány alapja.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.12. 2025