Keskenylevelű vérfű 'Alba' Sanguisorba tenuifolia 'Alba'

Termék részletes leírása

Keskenylevelű vérfű 'Alba' - magas, tőlevélrózsás évelő a rózsafélék családjából. Természetes körülmények között Kelet-Ázsiában él, előfordulását Oroszországból, Japánból és Észak-Kínából említik, jellemzően nedvesebb réteken, vizek mentén és világos erdőszéleken. Ebből a származásból fakad az üdébb talaj iránti kedvelése és az a képessége, hogy stabil tövet nevel nemkívánatos terjeszkedés nélkül. Tőlevélrózsáját sötétzöld, finoman szeldelt, páratlanul szárnyas levelek alkotják keskeny, fűrészes szélű levélkékkel. Fölöttük nyáron vékony, elágazó szárak emelkednek, amelyek csüngő, karcsú, fehér ecsetekre vagy barkákra emlékeztető virágzatokat hordoznak. A virágok aprók, feltűnő szirmok nélküliek, díszértéküket elsősorban textúrájuk és a szellőben való mozgásuk adja. Virágzása a késő nyárra esik, leggyakrabban júliustól szeptemberig tart. Virágait szívesen látogatják a beporzók, emellett vázában is tartósak, és szárazkötészetben is felhasználhatók. A növény nem tüskés és nem mérgező. A Sanguisorba nemzetség a föld alatti részek cserzőanyag-tartalmáról ismert, és összehúzó hatású drogként hagyományos helyet foglalt el a népi gyógyászatban, egészségügyi állítások nélkül. A kompozícióban az 'Alba' díszfüvekkel, magas gólyaorrokkal, bugás lángvirágokkal vagy őszi őszirózsákkal társítható, ahol a fehér virágzatok lágyítják a sötétebb és melegebb tónusokat.

Termesztés:  Teljes napsütést vagy enyhe félárnyékot és nyáron is üde talajt igényel. Legmegfelelőbb a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, de működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon víz a gyökereknél. Az ajánlott pH-érték körülbelül 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajt is jól tűri. Öntözésre főleg ültetés után és hosszan tartó szárazságban van szükség, a lekaszált fűből vagy komposztból készült mulcs segít megtartani a nedvességet és kiegyenlíteni a talaj hőmérsékletét. A trágyázás általában mérsékelt, túlságosan tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztékot igényelhetnek. A növényeket márciustól októberig ültetjük, kb. 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként nagyjából 4–6 tőnek felel meg. A beérett tövek fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -28 °C. Virágzás után a virágos szárak visszavághatók, hogy csökkenjen az önvetés, és a tő rendezett maradjon. Tavasszal eltávolítjuk az elszáradt föld feletti részeket, a kihajtás keményebb telek után is megbízható. Szaporítása általában tavaszi vagy őszi tőosztással, esetleg magvetéssel történik. A betegségek közül levélfoltosság vagy sűrű állományban lisztharmat jelenhet meg, a kártevők közül levéltetű, fiatal növényeken esetleg csigák.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026