Kínai bazsarózsa 'Gardenia' Paeonia lactiflora 'Gardenia'

Termék részletes leírása

Kínai bazsarózsa 'Gardenia' - a 'Gardenia' fajtát E. H. Lins nemesítő vezette be Minnesotában 1949-ben. Neve a gardéniára emlékeztető virágformára utal. Felálló, kompakt tövet nevel mélyen szeldelt, sötétzöld levelekkel, amely őszig díszítő marad. Késő tavasszal és kora nyáron, általában májusban és júniusban hozza nagy, körülbelül 20–25 cm átmérőjű telt virágait. Bimbói rózsaszínesek, nyíláskor krémfehérbe váltanak, közepükön néha rövid ideig láthatóvá válik a sárga portokokból álló mag. Illata édes, és erőteljesebb, mint sok általános fajtáé. Erős szárainak köszönhetően vágott virágként is hasznosítható. A telt virágokban a virágpor nehezebben hozzáférhető, a porzók láthatóvá válásakor a virágok mégis rövid ideig vonzhatják a méheket. Kompozíciókban jól illik nőszirmokhoz, zsályákhoz, macskamentához, díszfüvekhez és lágy árnyalatú rózsákhoz.

Termesztés:  A napos vagy enyhén félárnyékos, szélvédett termőhelyet kedveli, mert a nagy virágok esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik, körülbelül 6,5–7,5 pH mellett. Agyagos talajban ajánlott vízelvezető réteg és kavics bekeverése, könnyű talajban viszont több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott körülbelül 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a növény idővel saját gyökeret fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal beválik a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya, a túlzott nitrogén puha növekedést okoz. A metszés a száraz vagy fagykárt szenvedett hajtások eltávolítására korlátozódik virágzás után, alakítás általában nem szükséges. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett fekvés és az enyhe téli takarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves mulcs, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság körülbelül 1,2–1,5 m a választott kompozíciótól függően. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda téli fagy elleni védelme mellett nevelhető.