Kínai lilaakác 'Blue Sapphire' Wisteria sinensis 'Kék zafír'

Termék részletes leírása

Vistárie 'Blue Sapphire' - a kúszónövények közé tartozik, amelyek balra kanyarodnak, és idővel erős, hosszú életű fát képeznek. A faj Közép-Kínából származik, ahol világos erdők szélein nő. A 'Blue Sapphire' kultivart új-zélandi szelekcióként említik az európai kínálatban, és egyes katalógusokban a 'Prolific' csoporthoz sorolják. A cseh viszonyok között általában 6–10 m magasságot és 3–6 m szélességet ér el, a helytől és a vezetés módjától függően. Levelei páratlanul szárnyaltak, leggyakrabban 9–13 levélkéből állnak, rügyfakadáskor finoman bronzosak, szezonban élénkzöldek, ősszel pedig sárgulnak. Korán virágzik, áprilistól májusig, gyakran még a lombfakadás előtt. Lefelé hajló, sűrű fürtöket visel, körülbelül 20–30 cm hosszú, kékeslila árnyalatban, világosabb szemekkel. Az egyes virágok édesen illatoznak, és szinte egyidejűleg nyílnak, így összefüggő függönyöket alkotnak. Meleg nyarakon gyengébb nyári virágzás is előfordulhat. Virágzás után keskeny, bársonyosan szőrös hüvelyek fejlődnek, amelyek néha télen is megmaradnak. A virágokat rendszeresen látogatják a méhek és a poszméhek. Kerti kompozícióban alkalmas lugasokra, ívekre és erős falakra, ahol a virágfüggönyök jól érvényesülnek. A vágott fürtök néhány napig eltarthatnak vázában. A növény minden része, különösen a magok, mérgező.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 11.11.2025