Kínai lilaakác 'Jako' Wisteria sinensis 'Jako'

Termék részletes leírása

Kínai lilaakác 'Jako' - Kelet-Ázsiából származó, lombhullató, fás szárú kúszónövény, amelyet tavaszi, pillangós virágokból álló fürtjeiért kedvelnek. A 'Jako' a fehér virágú szelekciók közé tartozik, erősen illatos virágai hosszú, lecsüngő fürtökbe rendeződnek, amelyek jó tápanyag-ellátás mellett igen hosszúra nőhetnek. A növény az óramutató járásával ellentétes irányban csavarodik, és fokozatosan erős, elfásodó hajtásokat fejleszt, amelyek a támasztékon nyáron kellemes, világos árnyékot adnak. Általában májusban virágzik, gyakran még a teljes lombfakadás előtt, ezért pergolán, rácson, homlokzaton és a kert bejáratánál is kitűnik. Elvirágzás után magvas hüvelytermések képződhetnek. A lilaakác magvai és egyéb részei mérgezők, ezért kisgyermekek közelébe nem valók. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, többnyire 9–13 levélkével, amelyek nyáron finom, csipkeszerű textúrát adnak. Az illatos fürtök apró, feltűnő vitorlájú pillangós virágokból állnak, színük tiszta fehér, hűvösebb tavaszokon szinte porcelánszerű hatást keltenek. Nyáron az új hajtásokon későbbi utóvirágzás is megjelenhet, a fő látványosságot azonban a tavaszi virágzás adja. Világos virágai miatt jól társítható sötét lombú fás növényekkel, pergola mellett rózsákkal vagy a támaszték alá ültetett tavaszi hagymás növényekkel, ahol a virágok könnyed függöny hatását keltik.

Termesztés: A lilaakácnak a növekedéshez erős támasztékra van szüksége, mivel néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával utánpótlást adni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Télire az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de rendszerint újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. Legalább 30 cm-re ültessük a faltól vagy más növénytől. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50-70 cm-re visszavágjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az oldalsó egyéves hajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem vágjuk vissza. Amikor az oldalsó, visszavágott egyéves hajtásokból kinőtt vesszők elérik a 25 cm-es hosszúságot, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az oldalsó egyéves hajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a vesszők elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, kössük ki vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 13.2.2026