Kínai lilaakác 'Jako' Wisteria sinensis 'Jaco'

Termék részletes leírása

Kínai lilaakác 'Jako' - lombhullató, fás kúszónövény Kelet-Ázsiából, amelyet tavaszi, pillangóvirág-fürtjei miatt értékelnek. A 'Jako' kultivár a fehér virágú fajták közé tartozik, erősen illatos virágokkal, amelyek hosszú, lecsüngő fürtökben rendeződnek, és jó táplálkozás mellett nagyon hosszúak lehetnek. A növény az óramutató járásával ellentétes irányban kuszik, és fokozatosan erős, fás hajtásokat hoz létre, amelyek nyáron kellemes, világos árnyékot adnak a szerkezetnek. A virágzás általában májusban következik be, gyakran még a teljes lombosodás előtt, ezért kiválóan mutat a pergolákon, rácsokon, homlokzatokon és a kertbejáratnál. Virágzás után hüvelyeket és magokat képezhet. A magok és a lilaakác egyéb részei mérgezőek, és nem alkalmasak kisgyermekek számára. A levelek páratlanul összetettek, általában 9–13 levélkével, amelyek nyáron finom, csipkeszerű textúrát alkotnak. Az illatos fürtök apró pillangóvirágokból állnak, feltűnő zászlóval, a szín tiszta fehér marad, és a hűvösebb tavaszokon porcelánszerűnek tűnik. Az új hajtások későbbi virágzása nyáron is előfordulhat, de a fő hatás tavasszal marad. Világos virágának köszönhetően jól kombinálható sötétlevelű fás növényekkel, rózsákkal a pergola mellett, vagy tavaszi hagymásokkal a támaszték alatt, ahol a virágok könnyed függöny benyomását keltik.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 13.2.2026