Kínai lilaakác Wisteria sinensis

Termék részletes leírása

Kínai lilaakác - ez a Kínából származó lombhullató kúszónövény csodálatos virágairól ismert, és egyetlen kertből sem hiányozhat. Optimális körülmények között 9–12 m magasra is megnőhet. Hosszú, lecsüngő fürtöket hoz, amelyek tavasszal, még lombfakadás előtt jelennek meg az ágak végén. A fürtök tele vannak feltűnő, általában lila, rózsaszín vagy fehér virágokkal. Az egyes virágok jellegzetes, pillangós, csónak alakú formájúak, és erősen illatosak. A Wisteria sinensis virágai egyedülálló, pompás virágzuhatagot alkotnak. Látványuk lenyűgöző, különösen bőséges virágzáskor. A virágok nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem számos beporzót, például méheket, lepkéket és poszméheket is vonzanak, ami hozzájárul a kert biológiai sokféleségéhez. A Wisteria sinensis levelei szórt állásúak, 9–13 elliptikus levélkéből összetettek, és dús, sűrű zöld lombtömeget alkotnak. Minden része, különösen a magvak, mérgező. Pergolákra, ívekre és meleg falak melletti erős drótokra ültethető, de erős karóra is vezethető alacsony „fácska” formájúra. Kertkompozícióban jól társítható rózsákkal, hortenziákkal és díszfüvekkel. A japán lilaakáchoz képest rövidebbek a fürtjei, de korábban és egyszerre virágzik, ami a kisebb támasztószerkezeteknek kedvez.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, mivel néhány év alatt 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültessük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítsunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük. Nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával pótlólag trágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt merítsük vízzel teli edénybe, amíg alaposan át nem ázik. Ássunk 40x40x40 cm-es gödröt, aljára tegyünk 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot, majd ültessük el. 1–2 cm-rel mélyebbre ültessük, mint ahogyan korábban nőtt. A faltól vagy más növénytől legalább 30 cm-re ültessük. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél felett visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból fejlődő vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél felett visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk szabadon nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy felett visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél felett visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a vesszők elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk szabadon nőni. Az ültetés utáni harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves részén már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy felett visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többi hajtást a 3–4. rügy felett kurtítjuk. A rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó vesszőket. A következő években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, kössük ki vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nemkívánatos növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.11.2025