Kínai mamutfenyő 'All Bronze' Metasequoia glyptostroboides 'All Bronze'

Termék részletes leírása

Kínai mamutfenyő 'All Bronze' - reliktum faj Közép-Kína természetes élőhelyeiről, ahol völgyekben és vízfolyások mentén, mélyebb, nedvesebb talajokon nő. A 20. század 40-es éveiben történt újrafelfedezése után került a kertekbe, és ma a leglátványosabb lombhullató tűlevelűek közé tartozik. Az 'All Bronze' fajta Hollandiából származik, a Nelis Kools faiskolához kötik, és nagyjából az ezredforduló óta van forgalomban. Tavasszal bronzos árnyalatú tűlevelekkel hajt ki, nyáron üde zöld, egészen zöldesarany tónusúvá válik, ősszel pedig mély narancsos-bronz színt ölt. A finom, puha tűlevelek két sorban állnak a rövidhajtásokon, és télre az apró gallyakkal együtt lehullanak. Tavasszal jelentéktelen virágok jelenhetnek meg, később apró, gömbölyű vagy tojás alakú tobozok, amelyek ősszel érnek be. Növekedési formája keskenyebb, kúpos vagy karcsú piramis alakú, 10 éves korában kb. 2,5–3 m magasságot és 1,3–1,6 m szélességet ér el, idővel azonban közepes méretű fává is fejlődhet. Kérge fokozatosan felreped, és hosszanti csíkokban hámlik, így télen is díszítő értékű. Kertépítészeti szempontból kiválóan mutat szoliterként, évelőágyások hátterében és vízfelületek mellett, ahol érvényesül a nagyobb talajnedvesség iránti toleranciája és lombozatának finom textúrája.

A kínai mamutfenyő impozáns lombhullató tűlevelű, erőteljes növekedésű, eleinte keskeny, piramis alakú koronát nevel, amely idővel széles piramis formájúvá terebélyesedik. A fa szélessége elérheti a 10 métert. Ágai szabályosan és elegánsan nőnek a függőleges főtörzsön. A fiatal ágak enyhén felfelé hajlanak, az idősebbek gyakorlatilag vízszintesek. A kifejlett fák törzse göcsörtös, kérge kis lemezekben hámlik. A fiatal gallyak vörösesbarna színükkel tűnnek ki. A tűlevelek a rövid- és hosszúhajtásokon egyaránt megjelennek, és abban különböznek más nemzetségekétől, például a Taxodiumétól, hogy átellenes állásúak. A szezon során bronzbarna, egészen narancsbarna színűvé válnak, ősszel pedig a rövidhajtásokkal együtt hullanak le. A kínai mamutfenyőt eredetileg csak fosszíliaként ismerték, egy kínai erdész fedezte fel újra Délnyugat-Kínában 1941-ben. Azóta világszerte ismét termesztésbe vonták. Jellegzetes növekedése nyitottabb, mint más hasonló fás szárúaké, például a Taxodiumé, oldalágai szárnyasan nőnek, ami egyedi megjelenést kölcsönöz neki.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, ahol növekedése megbízható, de aranyos színeződése mérsékeltebb. A legjobb számára a mélyebb, humuszos, folyamatosan enyhén nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Az időszakosan pangó vizes helyeket és a kötöttebb talajokat is elviseli, ha a víz nem áll tartósan a gyökérzónában. A hosszan tartó szárazság viszont rontja a színeződést, és a hajtásvégek elszáradását okozhatja, főként a frissen ültetett növényeknél. A talajreakció nagyjából pH 5,5–7,5 között bizonyult megfelelőnek. Leggyakrabban márciustól májusig, majd szeptembertől novemberig ültetik. Ültetés után legalább az első két szezonban fontos a rendszeres öntözés és a talajtakarás, amely stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való hosszú hatású trágya adható, a nyár második felében viszont csökkenteni kell a nitrogént, hogy a szövetek jobban beérjenek. A metszés általában a sérült vagy keresztező ágak eltávolítására korlátozódik februártól márciusig, a korona alakítása többnyire nem szükséges. Edényben a fiatal példányok jól fejlődnek, de nagyobb mennyiségű közeget, nyáron túlhevülés elleni védelmet, télen pedig a gyökérlabda szigetelését igénylik. Fagytűrése kb. -28 °C. Kártevők közül szárazság idején takácsatkák, kivételesen levéltetvek jelenhetnek meg. Erősen meszes talajon klorózis jelentkezhet. Szoliterként legalább 3–5 m helyet kell hagyni neki, csoportban kb. 4–6 m távolságra ültetik egymástól.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.02. 2026