Kínai mamutfenyő 'Amber Glow' Metasequoia glyptostroboides 'Amber Glow'

Termék részletes leírása

Kínai mamutfenyő 'Amber Glow' - az „élő kövület” lenyűgöző kultivárja, amely mutációként jött létre Hollandiában 1998 körül. Az alapfajt sokáig kihaltnak tartották, mígnem a 20. század 40-es éveiben Kínában újra felfedezték. Az 'Amber Glow' a modern nemesítés sikere, amely az ősi ellenálló képességet a mai kertek esztétikai igényeivel ötvözi. Tűlevelei puhák, szálasak és laposak, két sorban állnak. Tavasszal ragyogó sárgán hajtanak, nyáron finomabb borostyánszínűre váltanak, ősszel a lehullás előtt narancsosbarnára, majd rézszínűre színeződnek. A törzs kérge idős korban mélyen barázdált, rostos, vonzó rozsdabarna színű, amely különösen télen, a tűlevelek lehullása után mutatkozik meg. A gúla alakú korona rendszeres metszés nélkül is megtartja formáját.

A kínai mamutfenyő impozáns, lombhullató tűlevelű, erőteljes növekedésű, keskeny, kezdetben gúla alakú koronát nevel, amely idővel szélesen gúla alakúvá terebélyesedik. A fa akár 10 méter szélesre is megnőhet. Ágai szabályosan és elegánsan fejlődnek az egyenes, függőleges főtörzsön. A fiatal ágak kissé felfelé állnak, az idősebbek gyakorlatilag vízszintesek. A kifejlett fák törzse göcsörtös, kérge kis lemezekben hámlik. A fiatal hajtások vörösesbarna árnyalatukkal tűnnek ki. A tűlevelek rövid és hosszú hajtásokon egyaránt megjelennek, és abban különböznek más nemzetségektől, például a Taxodiumtól, hogy átellenesen állnak. A szezon során bronzbarnára vagy narancsosbarnára színeződnek, ősszel pedig a rövidhajtásokkal együtt lehullanak. A mamutfenyőt eredetileg csak kövületként ismerték, egy kínai erdész 1941-ben fedezte fel újra Délnyugat-Kínában. Azóta világszerte visszakerült a termesztésbe. Növekedése nyitottabb, mint a hasonló fáké, például a Taxodiumé, oldalágai szárnyasan fejlődnek, ami egyedi megjelenést kölcsönöz neki.

Termesztés: Teljes napot igényel, esetleg enyhe félárnyékot, ahol növekedése megbízható, de az aranyszín mérsékeltebb. A legjobb számára a mélyebb, humuszos, állandóan enyhén nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Elviseli az időszakosan vizenyős helyeket és a kötöttebb talajokat is, ha a víz nem áll tartósan a gyökérzónában. A hosszú szárazság viszont rontja a színeződést, és a hajtásvégek elszáradását okozhatja, főként a frissen ültetett növényeknél. A talaj kémhatása nagyjából pH 5,5–7,5 között bizonyul megfelelőnek. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig, majd szeptembertől novemberig történik. Ültetés után legalább az első két szezonban fontos a rendszeres öntözés és a talajtakarás, amely kiegyenlíti a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való, hosszan ható trágya adható, a nyár második felében viszont csökkenteni kell a nitrogént, hogy a szövetek jobban beérjenek. A metszés általában a sérült vagy keresztező ágak eltávolítására szorítkozik februártól márciusig, a korona alakítása többnyire nem szükséges. Edényben a fiatal példányok jól fejlődnek, de nagyobb mennyiségű közeget, nyáron túlmelegedés elleni védelmet, télen pedig a gyökérlabda szigetelését igénylik. Fagytűrése nagyjából -28 °C-ig terjed. A kártevők közül szárazság idején takácsatkák, kivételesen levéltetvek jelenhetnek meg. Erősen meszes, lúgos talajon klorózis léphet fel. Szoliterként legalább 3–5 m helyet kell hagyni neki, csoportosan egymástól nagyjából 4–6 m távolságra ültetik.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.05. 2026