Kínai mamutfenyő 'Chubby' Metasequoia glyptostroboides 'Chubby'

Termék részletes leírása

Kínai mamutfenyő 'Chubby' - viszonylag fiatal és ritka fajta, amelyet sajátos törpe növekedése miatt szelektáltak. Az alapfajt sokáig csak fosszilis leletekből ismerték és kihaltnak tartották, mígnem a 20. század 40-es éveiben Kínában újra felfedezték. A 'Chubby' fajtát nagyon lassú növekedés jellemzi: tízéves korára körülbelül 1,5–2 m magas és mintegy 1 m széles. Kifejlett korában magassága 3–4 m között állandósul, ami az alapfaj méretének csupán töredéke. Tűlevelei puhák, laposak, világos- vagy középzöldek, a hajtásokon átellenesen állnak. Ősszel az egész növény látványos rozsdás és bronzos árnyalatokba színeződik, mielőtt tűlevelei télre lehullanak. Az idősebb példányok törzsének kérge hajlamos csíkokban leválni, és fahéjbarna színt tár fel, ami a téli hónapokban is növeli a növény díszértékét. A kertépítészetben szoliterként vagy alacsonyabb évelőkkel és díszfüvekkel társítva alkalmazzák, amelyek kiemelik egyedi textúráját.

A kínai mamutfenyő impozáns lombhullató tűlevelű, amely erőteljesen nő, és keskeny, kezdetben piramis alakú koronát nevel, amely idővel széles piramis alakúvá terebélyesedik. A fa szélessége elérheti a 10 métert. Ágai szabályosan és elegánsan fejlődnek a függőleges főtörzsön. A fiatal ágak enyhén felfelé hajlanak, míg az idősebbek gyakorlatilag vízszintesen állnak. A kifejlett mamutfenyők törzse göcsörtös, kérge apró lemezekben hámlik. A fiatal hajtások vörösesbarna árnyalatukkal tűnnek ki. A tűlevelek a rövid és a hosszú hajtásokon egyaránt megjelennek, és abban különböznek más nemzetségekétől, például a Taxodiumétól, hogy átellenesen állnak. A szezon során bronzbarnára vagy narancsbarnára színeződnek, ősszel pedig a rövid hajtásokkal együtt lehullanak. A mamutfenyőt eredetileg csak fosszíliaként ismerték, majd egy kínai erdész 1941-ben Délnyugat-Kínában újra felfedezte. Azóta világszerte ismét termesztésbe vonták. Jellegzetes növekedése nyitottabb, mint más hasonló fás szárúaké, például a Taxodiumé, oldalágai pedig szárnyasan rendeződnek, ami egyedülálló látványt kölcsönöz a mamutfenyőnek.

Termesztés: Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, ahol növekedése megbízható, de az arany színeződés mérsékeltebb. A legjobb számára a mélyebb, humuszos, folyamatosan enyhén nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Elviseli az átmenetileg vizenyős helyeket és a kötöttebb talajokat is, ha a víz nem áll tartósan a gyökérzónában. A hosszan tartó szárazság viszont rontja a színeződést, és a hajtásvégek elszáradását okozhatja, főként a frissen ültetett növényeknél. A talaj kémhatása nagyjából pH 5,5–7,5 között bizonyul megfelelőnek. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig, majd szeptembertől novemberig történik. Ültetés után legalább az első két szezonban fontos a rendszeres öntözés és a talaj nedvességét és hőmérsékletét kiegyenlítő mulcsréteg. Tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való hosszú hatású trágya adása ajánlott, a nyár második felében viszont csökkentjük a nitrogént, hogy a szövetek jobban beérjenek. A metszés általában a sérült vagy keresztező ágak eltávolítására szorítkozik februártól márciusig, a korona alakítása többnyire nem szükséges. Fiatal példányai jól fejlődnek konténerben, ehhez azonban nagyobb mennyiségű ültetőközeg, nyáron a túlmelegedés elleni védelem, télen pedig a gyökérlabda szigetelése szükséges. Fagytűrése megközelítőleg -28 °C-ig terjed. A kártevők közül szárazság idején takácsatkák, kivételesen levéltetvek jelenhetnek meg. Erősen meszes talajon klorózis léphet fel. Szoliterként legalább 3–5 m helyet kell hagyni neki, csoportosan egymástól mintegy 4–6 m távolságra ültetik.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.05. 2026