Kínai mamutfenyő 'Goldrush' Metasequoia glyptostroboides 'Goldrush'

Termék részletes leírása

Kínai mamutfenyő 'Goldrush' - lombhullató tűlevelű Közép-Kína nedves völgyeiből és hegyoldalairól, amelyet a kertekben gyors fejlődése és ágacskáinak finom, „páfrányszerű” szerkezete miatt értékelnek. Kérge fahéjbarna vagy vörösesbarna, idővel csíkokban hámlik, és kiemeli a fa téli sziluettjét. A 'Goldrush' fajtát (amely egyes katalógusokban Gold Rush kereskedelmi néven vagy az 1994-ben szabadalmaztatott 'Golden Oji' szelekcióként is szerepel) feltűnően sárga tavaszi hajtásáért és karcsúbb, szabályosan gúla alakú növekedéséért választották ki. Kifejlett korában általában kb. 10–15 m magasra nő, szélessége 4–6 m, így légiesebb hatású, mint a faj tipikus egyedei. Puha, lapos tűlevelei a rövidhajtásokon átellenes sorokban állnak. Nyáron színe nyugodtabb sárgászöldre vált, ősszel rézes-bronzos árnyalatot ölt, majd lehullik. Májusban jelennek meg a jelentéktelen porzós tobozkák, az idősebb növényeken pedig apró, gömbös tobozok, amelyek ősszel érnek be. Az apró tobozok mérete általában 2–2,5 cm. Mélyebbre hatoló gyökérzetének köszönhetően a fa szélben is stabil. Kertkompozícióban szoliterként, kerti tó mellett vagy világos hangsúlyként alkalmazható sötétzöld tiszafák, jegenyefenyők és díszfüvek mellé.

A kínai mamutfenyő impozáns lombhullató tűlevelű, amely termetes növekedésű, és keskeny, eredetileg gúla alakú koronát nevel, amely idővel szélesen gúla alakúvá terebélyesedik. A fa szélessége elérheti a 10 métert is. Ágai szabályosan és elegánsan fejlődnek a függőleges főtörzsön. A fiatal ágak enyhén felfelé hajlanak, az idősebbek gyakorlatilag vízszintesek. A kifejlett mamutfenyők törzse göcsörtös, kérge kis lemezekben hámlik. A fiatal ágacskák vörösesbarna árnyalatukkal tűnnek ki. A tűlevelek a rövid és a hosszú hajtásokon egyaránt megjelennek, és abban különböznek más nemzetségekétől, például a Taxodiuméitól, hogy átellenesen állnak. A szezon során színük bronzbarnára vagy narancsbarnára változik, ősszel pedig a rövidhajtásokkal együtt lehullanak. A kínai mamutfenyőt eredetileg csak kövületként ismerték, 1941-ben egy kínai erdész fedezte fel újra Délnyugat-Kínában. Azóta világszerte ismét bevonták a termesztésbe. Jellegzetes növekedése nyitottabb, mint más hasonló fáké, például a Taxodiumé, oldalágai pedig szárnyasan fejlődnek, ami egyedi megjelenést kölcsönöz neki.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, ahol a növekedés megbízható, de az aranyszínű elszíneződés mérsékeltebb. Legjobb számára a mélyebb, humuszos, állandóan enyhén nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. A faj elviseli az átmenetileg vizenyős helyeket és a kötöttebb talajokat is, ha a víz nem áll tartósan a gyökérzónában. A hosszan tartó szárazság viszont rontja az elszíneződést, és a hajtásvégek elszáradását okozhatja, főleg a frissen ültetett növényeknél. A talaj kémhatása kb. pH 5,5–7,5 között bizonyul megfelelőnek. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig, majd szeptembertől novemberig történik. Ültetés után legalább az első két szezonban fontos a rendszeres öntözés és a mulcsréteg, amely kiegyenlíti a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való, hosszan ható trágya adása ajánlott, a nyár második felében viszont a nitrogénadagolást csökkenteni kell, hogy a szövetek jobban beérjenek. A metszés általában a sérült vagy keresztező ágak eltávolítására korlátozódik februártól márciusig, a korona formázása többnyire nem szükséges. Edényben a fiatal egyedek jól fejlődnek, de nagyobb mennyiségű ültetőközeget, nyáron túlmelegedés elleni védelmet és a földlabda téli szigetelését igénylik. Fagytűrését kb. -28 °C-ig adják meg. A kártevők közül szárazság idején takácsatkák, kivételesen levéltetvek jelenhetnek meg. Erősen meszes, lúgos talajon klorózis léphet fel. Szoliterként legalább 3–5 m helyet kell hagyni körülötte, csoportban kb. 4–6 m távolságra ültetik egymástól.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.1. 2026