Kínai mamutfenyő 'Matthaei Broom' Metasequoia glyptostroboides 'Matthaei Broom'

Termék részletes leírása

Kínai mamutfenyő 'Matthaei Broom'  - a lombhullató tűlevelű törpe, illetve kompakt kultivárja, amely egy 1974-ben, az Egyesült Államokbeli Michigan államban, Ann Arborban található Matthaei Botanical Gardensben felfedezett boszorkányseprűből származik. A kereskedelemben 'Matthaei' néven is előfordul. Az alapfaj, a Metasequoia glyptostroboides Közép-Kína nedves hegyi völgyeiből származik, és az élő kövületek közé tartozik. A 'Matthaei Broom' megőrzi a mamutfenyőre jellemző puha, lapos, átellenes állású tűleveleket és a lombhullató jelleget, ám jóval lassabban és sűrűbben nő. Átlagos kertekben mintegy 1,5–3 m magasra és 1–2 m szélesre nő, nedves, tápdús talajban hosszú távon 3–5 m magasságot és 2–3 m szélességet is elérhet. Fiatalon ovális vagy bokros habitusú, idővel folyamatos vezérhajtás és kúposabb forma alakulhat ki. Tűlevelei puhák, üde zöldek vagy világoszöldek, ősszel megsárgulnak, narancsos, majd rézbarna színt öltenek, és lehullanak. Szoliterként kisebb kertekbe, tűlevelű-gyűjteményekbe, előkertekbe, kerti tavak mellé, ázsiai hangulatú kompozíciókba és nagyobb dézsákba egyaránt ajánlott. Jól harmonizál japán juharokkal, törpefenyőkkel, díszfüvekkel, páfrányokkal és alacsony évelőkkel.

A kínai mamutfenyő impozáns lombhullató tűlevelű, erőteljes növekedésű fa, amely kezdetben keskeny, gúla alakú koronát nevel, idővel azonban szélesen gúla alakúvá terebélyesedik. A fa szélessége akár 10 métert is elérhet. Ágai szabályosan és elegánsan fejlődnek a függőleges főtörzsön. A fiatal ágak kissé felfelé hajlanak, míg az idősebbek gyakorlatilag vízszintesen állnak. Az idős fák törzse göcsörtös, kérge kis lemezekben hámlik. A fiatal hajtások vörösesbarna színükkel tűnnek ki. A tűlevelek a rövid és a hosszú hajtásokon is megjelennek, és átellenes állásukkal különböznek más nemzetségekétől, például a Taxodiumétól. Az idény során bronzbarnára vagy narancsbarnára színeződnek, ősszel pedig a rövid hajtásokkal együtt lehullanak. A mamutfenyőt eredetileg csak kövületként ismerték, majd 1941-ben egy kínai erdész Délnyugat-Kínában újra felfedezte. Azóta világszerte ismét termesztésbe vonták. Jellegzetes növekedése nyitottabb, mint más hasonló fafajoké, például a Taxodiumé, oldalágai pedig szárnyasan fejlődnek, ami egyedi megjelenést kölcsönöz a fának.

Termesztés: Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, ahol a növekedés megbízható, az aranyló őszi szín azonban mérsékeltebb. Legjobb számára a mélyebb, humuszos, folyamatosan enyhén nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Az időszakosan vizenyős helyeket és a kötöttebb talajt is elviseli, ha a víz nem áll tartósan a gyökérzónában. A hosszú szárazság viszont rontja az őszi színeződést, és a hajtásvégek elszáradását okozhatja, főként a frissen ültetett növényeknél. A talaj kémhatása nagyjából pH 5,5–7,5 között bizonyul megfelelőnek. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig, majd szeptembertől novemberig történik. Ültetés után legalább az első két idényben fontos a rendszeres öntözés és a mulcsréteg, amely kiegyenlíti a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való hosszú hatású trágya adása ajánlott, a nyár második felében viszont csökkenteni kell a nitrogént, hogy a szövetek jobban beérjenek. A metszés általában a sérült vagy keresztbe növő ágak eltávolítására korlátozódik februártól márciusig, a korona alakítása többnyire nem szükséges. Dézsában a fiatal példányok jól fejlődnek, de nagyobb mennyiségű ültetőközeget, nyáron túlmelegedés elleni védelmet, télen pedig a földlabda szigetelését igénylik. Fagytűrése nagyjából -28 °C-ig terjed. A kártevők közül szárazság idején takácsatkák, ritkán levéltetvek jelenhetnek meg. Erősen meszes talajon klorózis léphet fel. Szoliterként legalább 3–5 m helyet kell hagyni neki, csoportban mintegy 4–6 m tőtávolságra ültetik.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.06. 2026