Kleopátratű 'Rumba' Eremurus × isabellinus 'Rumba'

Termék részletes leírása

Kleopátratű 'Rumba' - Nyugat- és Közép-Ázsia sztyeppéinek és félsivatagainak fajköréből származik. Maga a hibrid az E. olgae és az E. stenophyllus keresztezésével jött létre, és a 19. és a 20. század fordulóján terjedt el a kertekben. A 'Rumba' fajta a holland hagymásnövény-adatbázisban, a KAVB-ben szerepel, a regisztrációt Twaalfhoven nevén, 2001-es évszámmal tartják nyilván. Keskeny, kékeszöld levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, ebből emelkednek ki a lomb nélküli, erős, körülbelül 1,3–1,6 m magas virágszárak. Júniustól júliusig sűrű, ecsetszerű fürtökben hozza apró, csillag alakú, meleg narancssárga árnyalatú virágait, amelyek fokozatosan, alulról felfelé nyílnak. Egy virágzatban gyakran több száz virág található, a virágzó rész pedig a szár csaknem felét is elfoglalhatja. A virág nem jellegzetes illatú, erős szárainak köszönhetően vágott virágként is megállja a helyét. A méhek és más beporzó rovarok szívesen látogatják, az ágyásban pedig markáns függőleges vonalat rajzol, amely ellensúlyozza a széles levelű évelőket és cserjéket. Lombozata a virágzás alatt fokozatosan visszahúzódik, ezért a legtermészetesebb hatást díszfüvekkel és később hajtó évelőkkel társítva kelti, például zsályákkal, macskamentával, kasvirágokkal vagy kúpvirágokkal, illetve vasfűvel.

Termesztés: Termesztéséhez a teljes napfény és a meleg, védett termőhely válik be, mivel a magas virágszárakat a huzat könnyebben kidöntheti. Kulcsfontosságú a mélyebb, igen jó vízáteresztő, kellő ásványi összetevőt tartalmazó talaj, például kaviccsal kevert homokos vályog, körülbelül 6,5–7,8-as pH-val. Kötött agyagtalajban nő a húsos gyökerek rothadásának kockázata, ezért célszerű a magaságyás, a vízelvezető réteg és a kőzúzalék-takarás, amely szárazabban tartja a gyökérnyakat. Az öntözés tavasszal, a növekedés és a virágszár fejlődése idején fontos, virágzás után a növény nyugalmi állapotba kerül, és a túlzott nedvesség nyáron és télen egyaránt árt neki. A trágyázás többnyire tavaszi érett komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, hosszú hatású trágya kijuttatására korlátozódik. A gumós gyökerek ültetése leggyakrabban szeptembertől októberig vagy kora tavasszal történik, körülbelül 10–15 cm mélyre, a „csillag alakú” gyökerek óvatos szétterítésével. A tőtávolság 50–60 cm körül ajánlott, azaz nagyjából 3–4 növény m²-enként. Hazai viszonyok között fagytűrése megközelítőleg −20 °C-ig terjed, száraz és jó vízáteresztő talajban ennél nagyobb is lehet, a hidegebb fekvésekben mégis ajánlott a nedvesség elleni téli takarás. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás, esős időben a virágzaton szürkepenész jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal hajtásokat olykor a csigák károsítják. Edényben csak mély konténerben, ásványi közegben és biztosan száraz teleltetés mellett nevelhető. A magasabb példányoknak kitett helyen, főleg a viharos időszakban, hasznos egy feltűnés nélküli támasz.