Kocsányos tölgy 'Papillon Rouge' Quercus robur 'Papillon Rouge'

Termék részletes leírása

Kocsányos tölgy 'Papillon Rouge' - síkságok és dombvidékek lombhullató fája, a keményfás ártéri ligeterdők, a halastavak gátjai és a parki ültetések jellegzetes faja. Hosszú élettartamú, és jelentős ökológiai értéket képvisel, mivel számos rovar- és madárfajnak nyújt táplálékot és búvóhelyet. A 'Papillon Rouge' fajta a kocsányos tölgy természetesen nemes sziluettjét viszi tovább, a kertben nyugodt és reprezentatív hatást kelt. Levelei visszás tojásdadok vagy hosszúkás-oválisak, általában 5–14 cm hosszúak, 3–5 pár lekerekített karéjjal, színükön sötétzöldek, fonákjukon világosabbak. A tavaszi hajtások bronzvörös árnyalatúak lehetnek, amely a szezon során zöldre vált. Törzsének kérge idővel sötétszürke, mélyen barázdált, a fiatal vesszők vörösesbarnák. A levelek gyakran a hajtásvégeken csoportosulnak, ősszel sárgásbarna vagy barnás tónusúvá válnak, a száraz levelek egy része rövid ideig az ágakon maradhat. Virágai nem feltűnőek, áprilistól májusig jelennek meg a porzós barkák, a beporzást a szél végzi. Makkjai csoportosan fejlődnek, szeptembertől októberig érnek, részben apró, simuló pikkelyekkel borított kupacs takarja őket. Szoliterként a gyep mellett és nagyobb, természetes hatású kompozíciókban is kiemelkedő látványt nyújt, ahol jól illik gyertyánokhoz, bükkökhöz, juharokhoz és díszfüvekhez.

A kocsányos tölgy lombhullató fa, amely fenségességéről és hosszú élettartamáról ismert. A hazai flóra kedvelt képviselője. Akár 30-40 m magasra is megnő, koronája terebélyes, szélesen kúpos. Lassan nő, az első években gyorsabban, később a magassági növekedése lelassul, inkább terebélyesedik. Levelei sötétzöldek, mélyen karéjosak, lekerekített karéjokkal, ősszel szép sárgásbarna és barna árnyalatokat öltenek. Érdekes tulajdonsága, hogy a tavalyi száraz levelek csak az új levelek kihajtása előtt hullanak le. Termései apró makkok, amelyeket kupacs fog közre. A kocsányos tölgy tekintélyes megjelenése miatt kedvelt fa, parkokban, fasorokban és történeti kertekben alkalmazzák. Ismert arról, hogy jól tűri a különféle talajtípusokat, és ellenálló a szélsőséges körülményekkel szemben. A kerttervezésben gyakran szoliterként ültetik gyepfelületekre, vagy fasorok részeként, ahol impozáns méretével kitűnik és vonzó látványtengelyeket hoz létre. Szép, terebélyes koronája árnyékot és védelmet nyújt a forró nyári napokon. Kisebb kertekben úgy helyezhető el, hogy hangsúlyos elem legyen, ugyanakkor ne uralkodjon el, hanem harmonikusan illeszkedjen az összképbe. Összességében a kocsányos tölgy esztétikai és ökológiai tulajdonságai miatt is szívesen látott fa, ezért nemcsak közparkokba, hanem magánkertekbe is gyakran ültetik a stabilitás, az erő és a hosszú élet jelképeként.

Termesztés: Teljes napot igényel, félárnyékban a lomb színezete kevésbé kifejezett, a korona pedig ritkább. A mélyebb, humuszos és tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízelvezetésű talaj alkalmas számára, ajánlott pH-értéke körülbelül 5,5–7,5. A nehéz, tartósan pangóvizes agyagtalajok növelik a vitalitás romlásának kockázatát. Az ültetést általában márciustól novemberig, fagymentes időszakban végezzük, az első 1–2 szezonban segít a rendszeres öntözés és a lombkomposztból vagy kéregből készült mulcs. A trágyázás tavasszal mértékletes legyen, a fás szárú növényeknek szánt, lassan oldódó keverékek alkalmasak. Kifejlett korában a kocsányos tölgy általában 8–10 m magasra és 6–8 m szélesre nő, szoliterként való ültetéskor körülbelül 6–8 m távolság ajánlott más fáktól és épületektől, fasorokban körülbelül 7–9 m tőtávolságot alkalmaznak. A beérett példányok fagytűrését a gyakorlatban nagyjából −30 °C-ig adják meg. A metszés fiatal korban a nevelő metszésre, később a száraz vagy egymást keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, nyugalmi időszakban. Meleg és párás nyarakon a leveleken lisztharmat jelenhet meg, ezért előnyös a jól szellőző termőhely és a nem túlöntözött talaj. A kártevők közül levéltetvek és gubacsképző rovarok fordulhatnak elő, általában a vitalitást lényegesen nem befolyásolják. Begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli, a tartós aszály azonban korai lombhullást és a levélszínezet gyengébb kontrasztját okozhatja. Edényben csak fiatal korában, átmenetileg nevelhető, nagyon jó vízáteresztő közegben, a földlabda téli védelmével.

Szerző: Nikol | Revízió: 24.2. 2026