Korai seprűzanót 'Albus' Cytisus praecox 'Albus'

Termék részletes leírása

Kora cserje (Cytisus praecox) 'Albus' - a pillangósvirágfélék családjába tartozó lombhullató, enyhébb teleken részben örökzöld díszkultivár. A Cytisus × praecox hibrid a 19. században jött létre az angol Warminsterben a Cytisus multiflorus és a Cytisus oromediterraneus fajok keresztezéséből. Az 'Albus' fehérvirágú kultivárt a brit Daisy Hill Nursery faiskolában nemesítették elő, és 1911 előtt került a termesztésbe. Sűrű, szélesen bokros habitust alakít ki számos vékony, zöld hajtással, amelyek az évek során enyhén ívben lehajlanak. Magassága és szélessége körülbelül 1–1,5 m. Levelei aprók, zöldek, és a fő virágzási időszakban helyet engednek a bőséges virágzatnak. Áprilistól májusig a tavalyi hajtások mentén rengeteg tiszta fehér, pillangó alakú virág nyílik ki, amelyek finom, édes illattal rendelkeznek. A virágzó cserje könnyed és szellős hatást kelt, a fehér virágok pedig gyönyörűen kiemelkednek a sötétebb zöld ágakon. Virágai táplálékot biztosítanak a méhek és egyéb beporzók számára. A virágzás után sötét hüvelyei alakulhatnak ki. Az 'Albus' kiváló választás szoliterként, lazább csoportokban, napos lejtőkön, kavicságyas vagy természetközeli ültetvényekben, valamint nagyobb konténerekben is. Jól társítható szárazságtűrő évelőkkel, levendulával, zsályával és alacsonyabb díszfüvekkel, amelyek hasonlóan jó vízáteresztő helyet igényelnek. A zöld ágak a levelek lehullása után is dekoratívak maradnak, így a cserje a téli időszakban is vizuálisan könnyed marad.

Termesztés: Teljesen napos, meleg és védett hely alkalmas. A seprő a leginkább könnyű, homokos vagy kavicsos talajban fejlődik, vízelvezetéssel, amely szegényebb lehet tápanyagokban és enyhén savanyú vagy semleges. Nehéz, tartósan elárasztott talajban gyökérrothadástól szenved, és élettartama lerövidül, ezért ültetéskor durva kavics és homok vízelvezető réteget használnak. Az öntözés főként az ültetés első évében fontos, később a növények jól tűrik a szárazságot és az átmeneti kiszáradást. A cserjéket egész szezonban ültetik, csoportos ültetés esetén kb. 0,6–0,8 m távolságra ültetik egymástól, hogy felnőttkorban koronájuk könnyen összeérjen. Nem igényel intenzív trágyázást, elegendő egy gyenge tavaszi trágyázás virágzó cserjék számára való trágyával. Virágzás után a hajtásokat körülbelül egyharmadukkal lerövidítik, mindig csak a zöld részen, hogy a cserje kompakt maradjon és jól virágozzon, az öreg fába történő mély vágást rosszul viseli, és kopaszodáshoz vezethet. Jól vízgazdálkodású talajban nagyjából –15 °C-ig bírja a fagyokat, a fiatal növények azonban az első teleken értékelni fogják a fenyőgallyakkal történő könnyű takarást, különösen a napos, szeles helyeken. Betegségek közül gombás ágelhalás jelentkezhet túlöntözés esetén.

Szerző: Kristýna | Revízió: 2026.09.10