Korai seprűzanót 'Albus' Cytisus × praecox 'Albus'

Termék részletes leírása

Korai seprűzanót 'Albus' - lombhullató, enyhe teleken részben lombját megtartó díszfajta a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjából. Maga a Cytisus × praecox hibrid a 19. században jött létre az angliai Warminsterben a Cytisus multiflorus és a Cytisus oromediterraneus keresztezéséből. A fehér virágú 'Albus' fajtát a brit Daisy Hill Nursery faiskolában nemesítették, és 1911 előtt került termesztésbe. Sűrű, széles bokros habitust fejleszt, számos vékony zöld hajtással, amelyek az évek során enyhén ívesen meghajlanak. Körülbelül 1–1,5 m magasra és hasonló szélesre nő. Levelei aprók, zöldek, a fő virágzási időszakban háttérbe szorulnak a virágtömeg mögött. Áprilistól májusig az előző évi hajtások mentén nagy számban nyílnak tiszta fehér, finoman édes illatú pillangós virágai. A virágzó cserje könnyed, légies hatású, a fehér virágok jól kiemelkednek a sötétebb zöld ágak közül. Virágai táplálékot nyújtanak a méheknek és más beporzóknak. Elvirágzás után sötét hüvelytermések képződhetnek. Az 'Albus' jól mutat szoliterként, laza csoportokban, napos rézsűkön, kavicsos és természetközeli ültetésekben, valamint nagyobb edényekben is. Jól társítható szárazságtűrő évelőkkel, levendulákkal, zsályákkal és alacsonyabb díszfüvekkel, amelyek hasonlóan jó vízáteresztő termőhelyet igényelnek. Zöld ágai lombhullás után is dekoratívak, így a cserje télen is könnyed megjelenésű marad.

Termesztés: Teljesen napos, meleg és védett termőhelyet igényel. Laza, homokos vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, amely lehet tápanyagszegényebb, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású. Kötött, tartósan nedves talajban gyökérelhalás jelentkezik, és élettartama lerövidül, ezért ültetéskor durvább kavicsból és homokból álló drénréteget alkalmaznak. Az öntözés főként az ültetést követő első évben fontos, később a növények jól tűrik a szárazságot és az átmeneti vízhiányt. A cserjék az egész szezonban ültethetők, csoportos ültetésnél kb. 0,6–0,8 m-es tőtávolság ajánlott, hogy koronájuk kifejlett korban enyhén összeérjen. Nem igényel intenzív trágyázást, elegendő tavasszal virágzó cserjékhez való trágyával enyhén tápanyagot pótolni. Elvirágzás után a hajtásokat hosszuk mintegy harmadával vissza kell vágni, mindig csak a zöld részen, hogy a cserje kompakt maradjon és bőven hozzon virágot. Az idős fába történő erős metszést rosszul tűri, ez felkopaszodáshoz vezethet. Jó vízelvezetésű talajban nagyjából –15 °C-ig bírja a fagyot, a fiatal növényeknek azonban az első teleken jól jön egy könnyű takarás fenyőgallyakkal, különösen nyílt, szeles termőhelyen. A betegségek közül túlzott nedvesség esetén gombás eredetű gallyelhalás fordulhat elő. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.09. 2026