Koreai cirbolyafenyő 'Amur' Pinus koraiensis 'Amur'

Termék részletes leírása

Koreai cirbolyafenyő 'Amur'  - különleges, kompakt növekedésű fajta. A távol-keleti fenyvesek hangulatát hozza el a kertbe, láthatóan zömökebb és nyugodtabb növekedéssel. Hazai viszonyok között lassan növő, középmagas fát nevel, amely kifejlett korában rendszerint mintegy 6–8 m magas és 3–4 m széles. A tízéves növények a termőhelytől és az öntözés mértékétől függően általában 2–3 m-esek. Koronája sűrű, tojásdad vagy keskeny kúp alakú, egyenes, jól látható törzzsel és rövidebb, vízszintes vagy enyhén felfelé ívelő ágakkal, amelyek szilárd vázat alkotnak, így a növény formális és természetesebb hatású kompozíciókban egyaránt alkalmazható. Tűlevelei ötösével állnak a csomókban, általában 7–10 cm hosszúak, finomabbak és puhábbak az erdeifenyő tűleveleinél, színük felül kékeszöld, fonákjuk enyhén ezüstös. Érintésre kellemes gyantaillatot árasztanak, és a koronának könnyed, finoman párás, lágy megjelenést kölcsönöznek. A fa örökzöld, ezért télen is markáns függőleges struktúrát ad, ekkor ráadásul az idősebb ágakon és a törzsön a szürkésbarna, idővel lemezesen repedező kéreg is szépen érvényesül. Tavasszal, többnyire májusban és júniusban jelennek meg a jelentéktelen porzós és termős virágzatok, amelyekből mintegy 10–15 cm hosszú tobozok fejlődnek, gyakran több szezonon át az ágakon maradva. A koreai cirbolyafenyő magvát őshazájában ehetőként becsülik, a hazai kertekben azonban az 'Amur' fajtát elsősorban díszítő célra ültetik. Szoliterként szabad gyepfelületen, előkertekben, kavicsos és hangás ültetésekben, valamint alacsonyabb borókákkal, borbolyákkal és díszfüvekkel társítva alkalmazható, ahol függőleges hangsúlyt és egész éves struktúrát ad.

Koreai cirbolyafenyő - Pinus koraiensis a Távol-Keletről, főként Koreából és Japánból származik. Lassú növekedésű, jellegzetes kúp alakú koronájú örökzöld tűlevelű. Kérge szürkés, és hosszú ideig sima marad. A fa mintegy 18–25 m magasra nő. Szélesen szétterülő oldalgyökerei kiváló stabilitást biztosítanak számára különböző talajviszonyok között. Tűlevelei ötösével állnak a csomókban, sötétzöldek, 6–12 cm hosszúak. Külső oldaluk sötétzöld, belső oldaluk kékesfehér árnyalatú. A fiatal hajtásokat rozsdabarna molyhos szőrzet borítja, a téli rügyek vörösesbarnák, ami tovább fokozza a fa díszértékét. A koreai cirbolyafenyő Közép-Európa viszonyai között teljesen télálló. A teljes napot és a tágas termőhelyet kedveli. Legjobban a szárazabb vagy mérsékelten nedves, jó vízáteresztő, savanyú, mérsékelt tápanyag-ellátottságú talajokon fejlődik. Túlzottan nedves körülmények között azonban a törzs belső rothadása léphet fel. Szoliterként ültethető, de kisebb, laza csoportokba is illeszthető. Tájépítészeti kompozíciókban jól harmonizál különböző tűlevelűekkel, köztük a törpe formákkal, valamint könnyed, légies hatású lombos fás szárúakkal. A koreai cirbolyafenyő így sokféle kerti kompozícióba illik, ahol esztétikai értékei teljes mértékben kibontakozhatnak. 

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban a korona ritkább, és nő a gombás betegségekkel szembeni fogékonyság. Nyílt fekvésben a fiatal fáknál beválik a téli széltől védett hely, emellett előnyös a tartósan pangó párás levegőtől mentes mikroklíma. Legmegfelelőbb a jó vízáteresztő homokos vályog- vagy kavicsos talaj, kötött agyagtalajon a drénezés és a megemelt ágyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5. A konténeres facsemeték márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, ez általában az első 2 szezon. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, általában elegendő tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való lassan oldódó műtrágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében a tavaszi „gyertyák” májustól júniusig visszavághatók. A fenyőkéreg- vagy faapríték-mulcs stabilizálja a talaj nedvességét, és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése nagyjából -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényben nevelt növényeknél azonban ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolással védeni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, fajtól és a kívánt koronamérettől függően tájékoztatásul 4–8 m, hogy a levegő szabadon áramolhasson.

Szerző: Nikol | Revízió: 30.11.2025