Koreai cirbolyafenyő 'Chitjen' Pinus koraiensis 'Chitjen'

Termék részletes leírása

Koreai cirbolyafenyő 'Chitjen'  - a koreai cirbolyafenyő hűvösebb lejtőkön nő, jó vízelvezetésű, gyakran köves talajokon. Az ötös tűjű fenyők közé tartozik, amelyeket díszítő megjelenésük és ehető magjuk miatt is nagyra becsülnek. A 'Chitjen' fajta boszorkányseprűből kialakult törpe formaként jött létre, és a gyűjteményi, nagyon lassan növő fajták közé tartozik. 10 éves korára nagyjából 30–40 cm magasra és 40–50 cm szélesre nő, sok év után körülbelül 0,8–1 m magasságot és 1–1,2 m szélességet érhet el. Sűrű, enyhén lapított gömbbé fejlődik, amely idővel kissé felfelé nyúlhat. Ágain öttűs csomókban ülnek a mintegy 5–8 cm hosszú tűlevelek. Színük kékeszöld vagy kékesszürke, finom ezüstös árnyalattal. A tűk több évig az ágakon maradnak, ezért a növény egész évben telt, hézagmentes tömeget alkot. Az ilyen kis növényeken tobozok csak elvétve jelennek meg. Idővel a fajra jellemző, megnyúlt tojásdad alakot öltenek. Tömör formája és finom színezete miatt a fajta kis szoliterként ideális sziklakertekbe, hangás kiültetésekbe és teraszon tartott edényekbe. Más törpe tűlevelűekkel és szárazságtűrő évelőkkel is jól társítható. A koreai cirbolyafenyő (Pinus koraiensis) Kelet-Ázsia hegyi és hegylábi erdeiből származik, főként Koreából, Északkelet-Kínából és az orosz Távol-Keletről.

Koreai cirbolyafenyő - Pinus koraiensis a Távol-Kelet térségéből, főként Koreából és Japánból származik. Lassú növekedésű, örökzöld tűlevelű, jellegzetes kúp alakú koronával. A faj kérge szürkés, és hosszú ideig sima marad. A fa mintegy 18–25 m magasra nő. A koreai cirbolyafenyő széles, oldalirányban szétterülő gyökérzete a legkülönfélébb talajviszonyok között is kiváló stabilitást biztosít. Tűlevelei ötösével állnak a csomókban, sötétzöldek és 6–12 cm hosszúak. A tűk külső oldala sötétzöld, belső oldaluk kékesfehér árnyalatú. A fiatal hajtásokat rozsdás molyhos bevonat borítja, a téli rügyek vörösesbarnák, ami tovább fokozza a fa díszítő hatását. A koreai cirbolyafenyő Közép-Európa viszonyai között teljesen télálló. Napos, tágas termőhelyet kedvel. Legjobban a szárazabb vagy mérsékelten nedves, jó vízáteresztő, savanyú, megfelelő tápanyag-ellátottságú talajokon fejlődik. Túlzottan nedves körülmények között azonban a törzs belső korhadása léphet fel. Ez a fenyőfaj szoliterként ültethető, de kisebb, laza csoportokba is rendezhető. A tájépítészetben kiválóan harmonizál különféle tűlevelűekkel, köztük a törpe formákkal, valamint a légies, könnyed hatású lombos fás szárúakkal. A koreai cirbolyafenyő így sokféle kertkompozícióba illik, ahol esztétikai értékei teljes mértékben érvényesülhetnek. 

Termesztés: A legszebb színeződést és a legsűrűbb tűzetet teljes napon mutatja. Enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább lesz. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttes hatása elősegíti a tűlevelek kiszáradását. Meleg alföldi területeken a hűvösebb altalaj és a mulcs által teremtett mikroklíma segít. Jó vízáteresztő, homokos vályog vagy köves talaj válik be. Nehéz agyagtalajban fontos a vízelvezetés, mert a törpe formák érzékenyen reagálnak a pangó vízre. Az ajánlott pH általában 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők. Meleg időszakban rendszeres öntözés szükséges, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után a szárazságtűrés közepes vagy jó, a törpe fajtáknál azonban hosszan tartó kánikulában érdemes egyenletes nedvességet biztosítani. A trágyázás mértékletes legyen: tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágya ajánlott. A túlzott nitrogén puha hajtásnövekedést és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszést általában nem igényel, a besűrítéshez májustól júniusig néha visszavágják a tavaszi „gyertyákat”. A fakéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is. Ilyenkor vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges, hogy a gyökerek ne fagyjanak át. Olvadáskor ügyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában nagy, -30 °C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. Kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, betegségek közül tűlevélhullás (Lophodermium) és nehéz talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint kell megválasztani: tájékoztató jelleggel párnás formáknál 0,8–1,5 m, a szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Nikol | Revízió: 30.11.2025